Századok – 1997
Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157
LORD ACTON ÉS AUSZTRIA AZ 1850-60-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 1181 litikai őszinteség."9 0 Acton is látja mái- a Konkordátum mögöttes politikai szándékait, a birodalmi egység és centralizáció amögött meghúzódó céljait, részletesen szól erről 1861 januári cikkében. Ezzel teljesedik ki kritikája a neoabszolutizmus politikai elitjéről. A fő ellenség számára azonban továbbra is a magyar liberális párt, amely a birodalmi egység legnagyobb ellenfele, valamint az osztrák liberális csoportok, akiket leginkább a zsidó kézben lévő sajtóval azonosít, s akiktől Schmerlinget nagyon igyekszik leválasztani. A magyar liberális mozgalom bírálata minden bizonnyal már müncheni tanulóéveinek „tananyagában is szerepelt", ellenérzéseit igen korán nyomon követhetjük. Rosszallva számol be például egyik hazautazása alkalmával 1853-ban Döllingernek arról a fiatal német kereskedő útitársáról, aki az első útjába kerülő ateista, s aki számára a liberális szó jelent mindent, s ki Amerikában járt, s biztosította Actont arról, hogy ott Kossuth több mint egy millió fontot gyűjtött össze Magyarország felszabadításának céljaira.91 Amerikai útja során Acton találkozott Francis Bowennel, a The North American Review című lap egykori szerkesztőjével is, aki Kossuth amerikai útja során lapjában Kossuthot és a magyar szabadságharcot élesen támadó cikkeket jelentetett meg, aminek következtében Massachusetts állam szenátusa megtagadta kinevezését a Harvard Egyetem történelem professzorává. E cikkek a magyar nemzetről mint „dölyfös és zsarnoki szellemű, arisztokratikus fajról" beszéltek, amelynek egyetlen célja a szabadságharc során a többi nemzetiség feletti uralom, s nem a nemzeti függetlenség kivívása volt.92 Acton Magyarországról származó információi jórészt ausztriai politikusoktól és teoretikusoktól, illetve az ausztriai sajtóból származtak. Teljes egészében elfogadta azt a képet, miszerint Magyarország 1848 előtt Európától teljesen elszigetelt, elmaradott, a robotra és a jobbágyrendszerre épülő, idejét múlt alkotmányát mesterségesen fenntartani szándékozó ország volt, mely a civilizáció áldásait a birodalmi kormányzat modernizáló törekvéseinek köszönheti. A politikai küzdelmek újraéledésével és előrehaladtával azonban az 1860-as évek elején Acton értesülései Magyarországról egyre pontosabbá s kevésbé elfogulttá válnak. Álláspontját a legrészletesebben az Ausztria és Magyarország című cikkben fejtette ki a The Rambler hasábjain 1861 őszén, az 1861-es magyar országgyűlés feloszlatása után. Véleménye szerint az 1848. áprilisi törvények Magyarországot a birodalmon belül privilegizált helyzetbe hozták, ami egy alkotmányos állam viszonyaival összeegyeztethetetlen. A magyaroknak az állam, azaz a birodalom egységét újra megbontani akaró törekvéseivel szemben — vallja Acton — szükséges a határozott fellépés. A magyar elit Deák Ferenccel és Eötvös Józseffel az élen, akiket mint „őszinte konzervatívokat" és „a forradalom elszánt ellenfeleit" méltat, s emberi kvalitásaikat maga is elismeri, az alkotmányosság és az önkormányzat elve ellen harcol, mivel a birodalmi alkotmányosságnak ellentmondó nemzeti teória elve alapján lép fel és saját centralizált állam megteremtésére törekszik a perszonálunió jelszavával. A vele szemben álló erőket vezető Schmerling is téved Acton szerint, amikor a birodalmi centralizmus álláspontjára helyezkedik, hiszen a birodalom egysége nem jelenthet egyöntetűséget („unity but no uniformity") visszhangozza a kor ausztriai röpiratirodalmának ezen oly népszerű közhelyét. Mégis a nemzetiségi elv és a centralizáció elvének mint két szélsőségnek a párviadalában
