Századok – 1997
Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157
LORD ACTON ÉS AUSZTRIA AZ 1850-60-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 1175 elején Döllingernek írt levelében pedig már inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy levelet kapott Bernhard Meyertől, aki biztosítja, hogy szívesen tudósítja őt az osztrák állapotokról. „Ez lenne a legjobb megoldás — teszi hozzá Acton —, mivel ő független és előítéletektől mentes."67 Nem tudunk róla, hogy ez a terv megvalósult volna a későbbiekben. Acton természetesen hazatérte után is figyelemmel kísérte az Ausztriában megjelent és Ausztriával kapcsolatos nyomtatott sajtó- és röpiratirodalom termékeit. Kéziratos feljegyzéseiben két lap rendszeres olvasásának találjuk meg nyomait. Ezek egyike az augsburgi Allgemeine Zeitung, a másik pedig a már említett Historisch-Politische Blätter. Mivel tudjuk, hogy Acton a későbbiekben is szenvedélyes könyvgyűjtő volt (könyvtárának kiadott katalógusában egy önálló kötetet tölt meg a Németországgal, Ausztriával és Magyarországgal kapcsolatos könyvek jegyzéke), igen nehéz meghatározni, hogy egyes történeti, a Habsburg-birodalom művelődéstörténetével, jogtörténetével, egyháztörténetével foglalkozó összefoglaló jellegű művek mikor kerültek be könyvtárába. Igen meglepő, milyen bőséggel állott rendelkezésére magyar történeti anyag. Beszerezte például a Corpus Iuris és Werbőczy Tripartitumának egy 18. századi kiadását, s a kötetekben található ceruzás jelek tanúbizonysága szerint forgatta is azokat. Könyvei között megtalálhatók Hatvani Mihály (Horváth Mihály) és Simonyi Ernő Magyar történeti okmánytárai, a Monumenta Hungáriáé historica - Magyar történelmi emlékek című kötet (1857), Bonfini, Thuróczy, Fejér György, Katona István, Kovachich Márton munkái. Érdeklődése nem csökkent az általunk tárgyalt korszak után sem, megvásárolta például Horváth Mihály Huszonöt év Magyarország történetéből című művét is német kiadásban (1867) vagy Flegler: Erinnerung an L. Szalay című visszaemlékezését (1866). A beszerzett könyvek nagy része azonban még mindig politikai röpirat volt. 1860-ban jelent meg a Die Lebensfrage Oesterreichs. Ist noch eine Vermittlung zwischen Oesterreich und Ungarn möglich? (Verlag von George Westermann, Braunschweig, 1860.) című anonym röpirat Kecskeméthy Aurél tollából. Szerinte új Pragmatica Sanctio megkötésére volna szükség, melynek keretében a magyaroknak figyelembe kellenek venniük a birodalom egészének érdekeit, ugyanakkor teljes autonómiát, de nem állami elkülönültséget kellene kapniuk a belpolitikát és az igazságszolgáltatást illetően. A tartományi autonómia lehet a nemzeti követelések kielégítésének legegyszerűbb eszköze, kiegészítve azzal, hogy a községek igazgatási nyelvét a helyi többségnek kell meghatároznia. Orosz József: Terra incognita (Notizen über Ungarn. Hrsg. von Joseph von Orosz und einigen Patrioten. Zweite Auflage. Verlag von Otto Wigand, Leipzig, I860., első kiadása: Leipzig, 1835.) című írásában Acton megjelölte magának a magyar alkotmányt jellemző részt: a magyarok igen nehéz helyzetben vannak, mivel ha régi alkotmányukat akarják feléleszteni, elvesztik Európa szimpátiáját. Kiemelhetjük a Kleine Beiträge zu großen Fragen in Oesterreich (F A. Brockhaus, Leipzig, 1860.) cimü röpiratot, mely az összbirodalmi integráció, az „osztrák patriotizmus" szükségességét hirdette, mondván „politikai tekintetben s mint állampolgárok csak Osztrákok lehetünk", de a történeti jog alapján a közigazgatás szférájában kívánatosnak tartja a tartományi autonómiát. Programja nagyon hangsúlyozottan említi a