Századok – 1997
Közlemények - Hermann Róbert: A feldunai hadtest kapcsolata a politikai és katonai vezetéssel az 1849. évi téli hadjárat időszakában V/1101
AZ 1849. ÉVI TÉLI HADJÁRAT KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEI 1119 testet követő ellenséges hadoszlop, s az az eshetőség, hogy a cs. kir. fősereg a Tisza-vonalig terjesztette ki előőrseit, eleve kockázatossá tett minden érdemi tudósítást. Görgei ezt már csak azért is fölöslegesnek ítélhette, hiszen hadmozdulatait a január 2-i haditanács határozatainak megfelelően folytatta, s joggal vélte úgy, hogy ezekről az OHB-t a Debrecenbe érkező Csány és Vetter értesítették. Az első olyan dokumentum, amelyből Görgei és a politikai vezetés viszonyára következtethetünk, a tábornok január 9-11. között kibocsátott kiáltványa volt. A csapatokhoz három nyelven, magyarul, németül és szlovákul intézett kiáltvány szerint „megjött a pillanat, hol semmi politikai nézet, sem felsőbb rendelet bennünket óhajtott elszánt csatától vissza nem tartóztat többé". Görgei tehát — hasonlóan a váci nyilatkozathoz — továbbra is az OHB nyakába varrta a főváros előtti ütközet elmaradásáért a felelősséget. A szózat politikai hitvallása azonban továbbra is egybevágott az OHB politikai elveivel: „Alkotmányos szabadság! e szent joga Magyarország minden népeinek! Ez az, amiért harcra készülünk, életre! halálra!" Az oppozíció látszata tehát továbbra is megmaradt, tényleges szembenállás nélkül.10 8 Január 9-én Görgei megkapta Perczel előző napon Cegléden írott levelét. Ebben Perczel az ország elkülönülten működő hadtesteinek együttes cselekvésére vonatkozó nézeteit (tehát valamifajta összpontosítás tervét) közölte Görgeivel. A tábornok válaszáról nem tudunk.10 9 A felső-tiszai hadtestről ekkor még semmilyen értesítés nem futott be (bár Perczel elveszett levele tartalmazhatott híradást a kassai vereségről, s lehet, hogy magát a levélírást is ez inspirálta).110 Ezt követően — az általunk ismert iratok szerint — január 15-ig semmiféle tudósítás vagy híradás nem érkezett Görgeihez az OHB-tól, a hadügyminisztériumtól vagy a többi hadtestparancsnoktól. Január 14-én a tábornok megérkezett Selmecbányára, s itt kapta meg január 15-én Kossuth január 8-i levelét.111 Görgeit nyilvánvalóan meglepte a levél határozott, számonkérő hangja, s hasonló modorban készült válaszolni reá. A választ azonban nem fejezte be, vagy ha igen, nem küldte el. A tervezetnek csak egy befejezetlen fogalmazványa maradt fenn Bayer Józsefnek, a hadtest újdonsült vezérkari főnökének kéziratában: „A feldunai hadsereg parancsnoksága A magas Honvédelmi Bizottmánynak Debrecenbe Valódi megütközéssel s jogos fájdalommal találtam Elnök úr január 8-i levelében a kérdést: »Miért adtam fel a fővárost kardcsapás nélkül, s engedtem át azt ezáltal minden, benne nagy fáradsággal felhalmozott javakkal együtt az ellenségnek?« Egy ilyen kérdés, mely minden parancsnokot a leghatározottabb önigazolásra késztetne kormánya irányában, annál is határozottabb számomra, mivel engem a kormányzat és az ország bizalma egy olyan hadtest parancsnokságával tisztelt meg, amelyre mindenek a szabadságnak az önkény feletti győzelme reményét építették. A remény nem teljesült, s ebből a legtermészetesebb módon következik, hogy a legnagyobb mértékben szomorű hazafiak azon férfiúra hárítják e keserű csaló-
