Századok – 1997
Közlemények - Kováts István: István nádor száműzetése és halála V/1063
1076 KOVÁTS ISTVÁN István mindenesetre örömmel utazott Bécsbe — de nem hátsó gondolat nélkül, ahogy Anders megjegyezte. Augusztus 11-én érkezett meg az osztrák fővárosba. A császár parancsára régi lakosztályát bocsátották rendelkezésére. A császári pár még aznap 11 órakor fogadta a zavarban lévő főherceget a laxenburgi kastélyban.67 A főherceg szeptember 25-ig maradt Ausztriában. Az udvar nagy programot állított részére össze, volt a katonai parádétól trónörökös születésének ünnepségéig minden, valamint különböző ünnepségek és fogadások (Rudolf születésnapja 1858. augusztus 21.).6 8 Elvakítva a barátságos fogadtatástól, Istvánban illúzió támadt, hogy őt a császár állami szolgálatba fogja venni. A császár, de az egész császári família István egész bécsi tartózkodása alatt igen szívélyesen bánt a főherceggel. A főherceg az ünnepségek forgatagában nem figyelt fel arra, hogy a császár következetesen elkerült minden politikai beszélgetést. István olyan elfogult volt, nem vette észre, hogy az udvar egész megbékélési színházat csak a nyilvánosságnak játszotta. Bármilyen nagy is volt a császár hatalma, mégsem engedhette meg magának, hogy a dinasztia egységét legalább kifelé ne demonstrálják. Valóságos megbékélésről szó sem volt. Amint István Schaumburgba visszatért, egy utolsó próbálkozást tett. 1859-ben egy lojális nyilatkozatot fogalmazott, amelyben Ferenc Józsefet kérte, hogy vegye őt szolgálatába. József (Károly Lajos) főherceget, féltestvérét bízta meg, hogy írását Ferenc Józsefhez juttassa el. A főherceg azonban felbontatlanul viszszaküldte a levelet és úgy döntött, hogy Istvánt az egész ügyről majd később világosítja fel. A császár ugyanis egyszer neki János főherceg jelenlétében úgy nyilatkozott, hogy ő István főherceget sohasem fogja szolgálatába állítani és felszólította a főherceget, hogy ezt Istvánnal közölje. József főherceg is, de János főherceg is, tekintettel István érzékenységére eddig nem közölték Istvánnal a császár megbízását.6 9 István főherceg halála Mentonban Mivel az udvar Istvánnak semmit nem jelzett, hogy őt a császár szolgálatába venné, az élet Schaumburgban úgy folyt tovább, mint eddig. A csalódott főherceg főfoglalkozása továbbra is vadászat maradt és a társasági élet a baráti családokkal. A később halálhoz vezető kór, a tuberkulózis csírája már benne rejtőzött, csakhogy még nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni. A főherceg ebben az időben, a vadászat idején, szokatlan megerőltetéseknek tette ki magát, pl. szabadban éjszakázott és látszólagos jóllétében túlbecsülte egészségi állapotát, testi kondícióját. Elete utolsó hat évében, 1864-ig valóságos szenvedéllyé lett benne a vadászat. Közben a társadalmi élet is rendszeresen ment tovább. A sértett és beteg érzékenységének szüksége volt egy erős „narkotikum"-ra. A főherceg 1864-ben még megért néhány szép napot. Féltestvére, József, akinél, mint „menyasszony kérő" működött, meglátogatta őt ifjú feleségével és nála töltötték a mézesheteket Schaumburgban.7 0 De hamarosan mutatkoztak a gyógyíthatatlan betegség első szimptómái, amelyeket a főherceg a vadászattal járó erőfeszítéseinek tulajdonított. Egy jól sikerült vadászat megnyugtatta őt és elfe-
