Századok – 1997
Közlemények - Kováts István: István nádor száműzetése és halála V/1063
ISTVÁN NÁDOR SZÁMŰZETÉSE ÉS HALÁLA 1069 István utolsó életévei A főherceg a magyar szabadságharc leverésének és a tömeges kivégzések idejét, 1849 őszét, legtöbbször nem otthon, Schaumburgban, hanem leginkább Oldenburgban töltötte, ahol kevés ideje volt, úgy hogy még legközelebbi rokonainak sem tudott életjelt adni magáról. Állítólag csak újságokból és Stoffer leveleiből október 14-én értesült volna a történtekről. (Ez alig hihető, mert a német újságok az eseményeket sokkal korábban, majdnem azonnal közölték.) Stoffer levelére is csak két hónappal később reagált és akkor is főleg arra, hogy mi történjen Stoffer elaboratumával, hogy inkább egy későbbi időpontban legyen-e közölve, „mert most őt a nép ítélete keményebben érintené, vagy nem lenne-e jobb azokat báró Geringerhez, vagy a minisztériumnak névtelenül megküldeni, vagy egyenesen a császárnak?"33 Mi történt Stoffer beadványaival, arról ténylegesen nem tudunk semmit. A levél a továbbiakban köszönetet mondott a nádori hivatal egykori hivatalnokainak, akik hozzá, „az utóbbi katasztrófák után is barátságosak" maradtak. Nem adta fel a reményt, hogy Magyarországra majd egykor hazatérhet és utasította a nádori hivatalnokokat, hogy az aktákat rendezzék és pecsételjék le. Egyben megbízta Stoffert, hogy a nádori alkalmazottakat a főherceg kasszájából tovább is fizesse és hogy apjáról József nádorról Münchenben készült gipsz szobrot hozassa el és helyezze biztonságba.3 4 István a művészetektől és tudományoktól megszállott ember volt. Gazdag könyvtárában közel 40 000 kötetet őrzött, többségében természettudományi és históriai munkák voltak köztük. Többek közt birtokában volt az állami (bécsi) nyomda összes kiadványa. A könyvtár a valóságban nyilvános könyvtár szerepét töltötte be. Az ezüst- és ásványgyűjteménye egy egész termet töltött meg. A kristályok és kövek szisztematikusan voltak rendezve és katalogizálva és egy mechanikai berendezés lehetővé tette, hogy az érdeklődők számára majdnem automatikusan lehetett a kívánt darabot előhozni.3 5 A kastélyhoz tartott egy kis állatkert is. A medvebarlangban élő medvéket tartott, amelyek a Nassau-Barenburg hercegi ház címerét kívánták jelképezni. A madarakat néhány ragadozó madár képviselte, mint baglyok, sólymok. A gyűjtemény összehordása éveket vett igénybe, és azt állandó cserékkel és vételekkel egészítette ki a főherceg. De egzotikus növényeket is gyűjtött és kora valamennyi botanikusával és kertészével állandó összeköttetésben állott.36 A főherceg 1862-ben egy nagy, nyolcszáz személyből álló tudós vándorgyűlést hívott meg kastélyába bankettre. A természettudományi társaság Giessenben tartotta egyébként üléseit, amelyeken István, mint vendég vett részt. A tudósok szállításához Balduinsteinbe és vissza Istvánnak különvonatot kellett rendelnie, ami abban az időben is jelentős összeget tett ki.3 7 István Schaumburgba való letelepedése után kezébe vette az iskola és a szegények ügyét, mert a hitoktatás és iskolaügy az ún. „mediatisierung" (az apró német fejedelemségek 1815-ben végrehajtott összevonása) után is a volt szuverén hercegi házak jogkörébe tartozott. Az uraság pénzén fenntartott iskolába mintegy 30-40 tanuló járt, akiket két általa fizetett tanító oktatott. A félévi vizsgákon István személyesen vett részt, lóháton járt az oktatásokra és a vizsgákra. Az árvagyerekekről az „Amalinenstiftung"-on (alapítványon) keresztül gondoskodott.
