Századok – 1997

Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019

JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA 1848-1851 1035 nyének és valóságának ellentmondására. A magyarázat természetesen jellegzetesen alkalmi magyarázat, a mostoha történeti feltételekben, a néptől idegen külső történésekben találja meg a rossz okát, miközben kevernie kell a nép eszményének és valóságának egyes mozzanatait. A Nyugaton élő orosz értelmiségiek már nem is oroszok, hanem franciák - Michelet szerint. „Nem látom bennük — írja — azt a naiv mélységet, amelynek birtokában kellene lenni, ahhoz hogy követni lehessen és meg lehessen érteni ennek a szerencsétlen népességnek a hanyatlását és erkölcsi halálát." Mintha magával is ellentmondásba keveredne a Mester. Mert: „Sehol nincs annyi szellem, mint az orosz felsőbb körökben. A népet még inkább oly sokféle képesség, cselekvési rugalmasság, leleményes szellem, sokalakú géniusz jellemzi, hogy meglep és olykor elbűvöl. Miként őrizte meg eme szerencsés adományokat, annyi borzalmas megpróbáltatás közepette? Ez az, amit nem lehet megmagyarázni." Persze a franciát megverő orosz katonát elmarasztalta, a fegyelem azt géppé tette, így: „az orosz eltűnt". Paradox módon azonban az orosz népet magasztalta fel akkor is, amikor e népet lesüllyesztő „borzalmas műtétek"-ról írt, melyek közül „a legkisebb is ki tudta volna ölni egy nép szellemét". Az első műtétre 1600 táján került sor, amikor Oroszországban bevezették a — Nyugat-Európában már eltűnőfélben lévő — szolgaságot, amelyet mi „második jobbágyság"ként ismerünk, pontosabban elsőként, mert szabadfalvak egész sorát ekkortájt süllyesztették örökös jobbágyságba, a költözési jog megvonásával. A második műtétet 1700 körül kezdte Nagy Péter, aki „hadat üzent hazája nemzetiségének", miközben Nyugaton „a modern nemzetiségek oly eredetiséggel és erővel különböztették és határozták meg magukat". Oroszországot azonban „idegen intrikusok rémisztő serege árasztotta el". A harmadik műtét „visszatérés az antik rabszolgasághoz". Amikor pedig ezt kifejtette Michelet, akkor önmagával is némi ellentmondásba keveredett Még a földközösség kommunizmusát is eltörlik, a földeket felosztják, akinek aztán már nem jut, ha túl nagy a család, mehet máshova pénzt keresni, mehet az állami manufaktúrákba, gyárakba, amelyek mindegyike egy-egy börtön. Könyörtelenek a német gazdatisztek, akár a német eredetű cárok. Ezek megakadályozzák „a nyugati eszme befogadását, amely új alapot adhatna e népnek". Bár sajátos világot tárt fel Michelet Oroszországban, mégis végül azt a jezsuitizmus válfajaként jelenítette meg. így tudta Rómát és Szentpétervárt egyszerre diszkreditálni, egyiket a másikkal, újfent arra a következtetésre jutva, hogy Oroszországot csak Lengyelország mentheti meg.9

2 De „mit tehet Lengyelország a forradalom előtt"? - hangzik Michelet kérdése. És az olvasóban rögtön felötlik, miért éppen Lengyelország, amikor az is katolikus. Csakhogy — hangsúlyozza Michelet — Lengyelország már a nyugati világhoz tartozik. „A Törvény világának ott van a határa, ahol a középkorban volt: a Visztulánál és a Dunánál." Oroszország „a kolera, a bomlás, a halál". A ravasz propaganda, mely a minap kereszténységnek nevezte magát, „holnap azt mondja nekünk: »Én vagyok a szocializmus«." A szerbek és bolgárok körében felszabadítást ígérő verseket terjeszt. Otthon pedig a zsidóüldözéssel próbálja megnyerni a parasztot. Lengyelországban azt hirdetik, hogy a nemes nem tesz értük semmit, ha pedig tenni próbál, akkor üldözik. Ilyen viszonyok között, amíg eljönnek „a szabadság napjai", Michelet csak egyetlen tanácsot ad a lengyel nemesek-