Századok – 1997
Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991
A MACxYAR DIPLOMÁCIA FRANKFURTBAN 1848 NYARÁN 1009 Augusztus 29-én, három nappal Szalay elismertetése után Eisenmann a követküldés viszonzása ügyében nyújtott be interpellációt. Másnap a parlamentben indokolta kérését, s ebben a horvát támadás veszélyeire hívta fel a figyelmet. Batthyány Szalaynak küldött augusztus 18-i levele adatai alapján vázolta fel, hogy a bécsi udvar tervei szerint felváltják az Itáliában állomásozó horvát csapatokat, hogy Magyarország ellen indítsák őket. „Magyarországgal kezdik és Németországgal végzik (sokszoros éljen).A Magyarország feletti uralom megszervezésével újabb katonai potenciál áll majd a reakció rendelkezésére. Windisch-Grátz, Jellasics, Radetzky tervszerű együttműködést folytat egymással, az egészet Hammerstein (?) koordinálja. Mielőbb követet kell küldeni Magyarországra, hogy az ország önállóságát elismerjék. (Ezt a kijelentést nyugtalanság fogadja a jobboldalon -első alkalom, hogy a parlament megosztott a kérdésben.) Ha pedig a német elem van veszélyeztetve Magyarországon — fordult Eisenmann a jobboldalhoz —, egy okkal több, hogy követet küldjenek. - A baloldal és a centrum éljenzése után a többség támogatta a követküldési indítványt.90 - Hekscher külügyminiszter másnap ismertette, hogy a Be-Ne-Lux államokba, Svájcba és az Egyesült Államokba küldtek eddig követet, további tervekről, gondokról nem szólt, Magyarországról hallgatott.9 1 Szeptember 1-én Eisenmann írásban kiegészítette interpellációját: „Azóta Magyarországon oly mértékben megváltoztak a viszonyok, hogy most már alig lehet szó egy követnek Magyarországra küldéséről, hanem a követet a magyar király udvarához kell küldeni, mert a magyar király azt a teljhatalmat, amelyet a nádor-főhercegnek adott, visszavonta."92 - A háttérben az elbizonytalanodott Szalayt sejtjük, aki e furcsa kompromisszummal próbálta a realitásokhoz igazítani céljait. Eisenmann közben kis lapjában, a Würzburgban sokezer példányban megjelenő Teutsches Volksblattban népszerűsítette a magyar ügyet. Augusztus 12-29 között megjelent cikksorozatát Die östreichisch-ungarische Frage címmel röpiratformában is kiadta. Ismertette, hogy a magyar hadsereg már önállósult, s erre van szükség a galíciai és az olasz sereg esetében is. A szláv többségú bécsi Reichstag olyan veszélyeket rejt magában, amelyeket csak a Habsburg birodalmon belüli perszonális uniók kiépítése ellensúlyozhat.93 Augusztus 26-án (tehát ismét közvetlenül Szalay hatására, aki 24-én kapta meg a riasztó híreket) a küszöbönálló horvát támadás veszélyeiről szól. Részletesen fejtegeti a nádor jogait, majd beismeri: a teljhatalom visszavonása után csak magához a királyhoz küldhető követ. (Sajnálja, hogy ezzel kapcsolatos interpelláció-kiegészítése már nem kapott nyilvánosságot.) A magyarok soha nem fogják elfogadni a közös had- és pénzügyminisztériumot, hiszen e minisztériumok alkotmányos ellenőrzése megoldhatatlan. Ezért indítják Magyarország ellen Jellasicsot!9 4 A szeptember végén kiadott röpirat már a későbbi fejleményeket is ismerteti: a magyar minisztérium szeptember közepén kinyilatkoztatta: nem tud törvényes eszközökkel kormányozni, a magyar Reichstag forradalmi eszközökhöz nyúl, ideiglenes kormányt állít fel. Hazugság, hogy köztársaságot akarnak. Ellenkezőleg, egyedül Kossuth lehet az a személy, aki kétszáz millió államadósság átvállalására rá tudná beszélni az országot. Mivel azonban sem Bécsben, sem Frankfurtban nem hallgatták meg a magyarokat, most
