Századok – 1997

Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991

996 GERGELY ANDRÁS dinasztikus kapcsolat előírása, konkretizálása, garanciákkal történő körülbástyázása két hónap mülva került csak az alkotmánybizottság elé.) A szerződés megkötése érdekében az is Szalay feladata volt, hogy Magyarország iránt ébren tartsa az érdeklődést, hogy felszólalások és interpellációk révén mozgassa a nemzetgyűlést a szövetségkötés irányába. A hagyományos diplomáciai gyakorlatnak megfelelően közismert és köztiszteletben álló, lehetőleg pártok feletti személyek révén igyekezett befolyásolni a nemzetgyűlés munkáját, s e feladatának sikerrel tett eleget. Megtalálta azokat a képviselőket, akik nem pártpolitikusként, hanem a közép-európai kérdések szakértőiként kívántak kiemelkedni a képviselők százai közül. Első intenzívebb kapcsolatát a közép-európai szövetkezést hirdető röpiratai révén ismert Moeringgel építette ki. Az osztrák kapitány harcolt Egyiptomban, megjárta Amerikát, házitanítója volt Rainer, alkalmazottja János főhercegnek. Első számű tengerészeti szakértőnek számított Frankfurtban, rábízták a flotta megszervezését. (Nem volt szervező tehetségnek híján, utóbb császári tábornok, majd a tengerpart kormányzója lett.) 1848-ban Bécs küldötte volt a parlamentben, frakcióhoz nem tartozott, inkább a baloldalhoz számították.17 Moering július 22-én — a magyar parlament július 11-i katonai és pénzügyi megajánlásának'hírére — azzal lépett a frankfurti parlament elé, hogy szólítsák fel a kormányt: mielőbb kössön szövetséget a magyarokkal. (A kormány első minisztereitjúlius 15-én nevezte ki János főherceg, majd Bécsbe távozott. A végleges kormányalakulásra augusztus 9-én került sor.) Az elnök kérdésére, hogy sürgőséggel tárgyalják-e az indítványt, azt válaszolta, hogy tárgyalást nem javasol, hanem „a gyűlést felszólította, hogy ezen nemzet iránti barátságos érzületének kifejezésére álljon fel és a többség tetszésnyilvánítási kiáltások nélkül a kérésnek eleget tett". (Ez volt az a gesztus, amely majd augusztus 3-án, Gorove István felszólítása nyomán a magyar parlamentet hasonló tisztelgésre készteti.) Schmerling azt írja emlékirataiban, hogy Moering később nagyon szégyellte tettét.18

Nemcsak karrier-érdekből történő utólagos mentegetőzésről van szó. Moering felszólításával csakugyan a Habsburg-birodalmat akarta átmenteni! „Németország csak egész Ausztriához kapcsolódhat vagy egyáltalán nem tartoznak össze. Csak ez a két eset lehetséges" - írta szeptember végén egy röpiratában. Ausztriának nem lehet központi nemzetgyűlése, mert nemzetiségi ellentétei kiegyenlíthetetlenek. Olyan Reichsratra lenne tehát ott szükség, amely a népképviselet helyett a Landtagok küldötteiből alakul. Ha a magyarok már elszakadtak, „rebelliót csináltak" — ahogy a bécsi kormány állítja —, akkor miért nem küldtek Bécsből a horvát helyett német sereget, nyíltan vállalva céljaikat? Bizonyos fokú tartományi különállás ugyanakkor Ausztriában indokolt; a német tartományok csatlakoznak a Bundesstaathoz, a többiek (Galícia, Magyarország, Dalmácia, Itália) nemzetközi szerződésekkel kapcsolódjanak, ám egész Ausztriának maradjon meg a közös főkormánya, amelyet egy Reichsrat ellenőriz. - Moering ragaszkodik az oly sokak által dédelgetett gondolathoz: a kecske is jóllakhat, a káposzta is megmaradhat, vagyis a német egység és a Habsburg-birodalom fennmaradása összeegyeztethető. Az egész átalakulás mintegy előkészíti a végső célt: azt, hogy az olaszok, galíciaiak, horvátok, románok végül képviselőket küldjenek Frankfurtba. Az új közép-euró-