Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Bonkáló Sándor: A Ruténok(Ruszinok). Második bővített kiadás. (Ism.: Niederhauser Emil) III/800

800 TÖRTÉNETI IRODALOM óriási különbséggel. Bielz hivatali kötelességét is teljesítette, amikor összeállította kötetét. Ernst Wagner agrármérnök viszont önszorgalomból, a szülőföld szeretete és a közösség iránti lojalitás, valamint a tudomány szolgálata jegyében dolgozott. így volt műve műhelymunka terméke. És csak remélhetjük, hogy a nyugati szászok műhelye töretlenül folytatja közös örökségünk feltárását. Miskolczy Ambrus Bonkáló Sándor A RUTÉNOK (RUSZINOK) Második, bővített kiadás Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel ellátta és az utószót írta Salga Attila (Basel-Budapest, 1996.) Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 188 o. Bonkáló Sándor (1880-1959) a század első felének ismert nevű kutatója és műfordítója volt. Atyja magyar, anyja ruszin, az'ismért Hadzsega-családból, amely több jeles embert adott a ruszinságnak. 1945-ben kinevezték a budapesti egyetemre az ukrán nyelvi és irodalmi tanszék vezetőjévé, de már 1946-ban az akkori SZEB felszólítására felfüggesztették állásából, 1950-ben pedig, amikor elérte a korhatárt, nyugdíjazták. Publikálni többé nem tudott. A felszólítás oka szovjetellenessége volt. Már az 1930-as években bírálta a sztálini önkényuralmat s ez 1946-ban elég volt a megszégyenítő elbocsátáshoz. Nem történész volt, hanem irodalomtörténész, filológus, magyarként szívén viselte a ruszinok ügyét. Amikor 1939-ben Kárpátalja visszakerült, akkor vált aktuálissá a ruszinok kérdése, így ő vállalkozott egy rövid összefoglalás megírására. 1945 után ez persze már inkább hátrány volt. A könyvet 1990-ben Amerikában angolul adták ki újra, Paul Robert Magocsi magyarázó jegyzeteivel, így külföldi publicitást kapott, de magyarul persze már hozzáférhetetlen volt. A debreceni Salga Attila vállalkozott rá, hogy sajtó alá rendezi. így jött létre ez a könyv. Szöllősy Pál a kiadó nevében mondja el létrejöttét. Közli a kötet Bonkáló Sándor Ervin nevű fiának rövid életrajzát édesatyjáról, amely az 1990-es angol nyelvű kiadás számára készült rövid összefoglalás, itt persze magyar fordításban. Az ismertetett kötet nagy részét természetesen maga az eredeti szöveg teszi ki, csak egy rövid részt hagyott el belőle a kiadó, ahol Bonkáló az 1939 után kibontakozó magyar politikát ismerteti nagy lelkesedéssel, ezt, mint nem időszerűt, vitathatót hagyták ki. Az 1938-39-es évek eseményeinek a leírása megmaradt, de a lábjegyzet itt is utal, hogy ebben sok vitatható megállapítás található. Bonkáló előszavában arra utal, hogy az addigi kutatások eredményeit foglalja össze. Kilenc fejezetben tárgyalja témáját, az első kettő a tulajdonképpeni történet. Kifejti, hogy Magyarországon a korai századokban voltak oroszok, de ezek eltűntek. A ruszinok csak akkor jelentek meg, amikor a tatárjárás után a gyepűelvét is betelepítették, akkor kerültek ide a halicsi fejedelemség egykori területéről, amely hamarosan a lengyel-litván államhoz került. Soltészok és kenézek telepítették őket, az akkor szokásos kedvezményekkel. Gyakorlatilag állattenyésztéssel és erdőgazdálkodással foglalkoztak, ebből éltek meg, nem is rosszul, nyaranta az Alföldre jártak aratni. Rákóczi szabadságharcában nagy lelkesedéssel vettek részt, ezért 1711 után az osztrákok üldözték és elnyomták őket, ezzel magyarázza Bonkáló szegénységüket, meg azzal, hogy elvették földjeiket. 1848-ban is részt vettek a szabadságharcban. A cseh megszállás idején nagyon nehéz helyzetbe kerültek, a megígért autonómiát nem kapták meg, az iskolákban is sokhelyt csehül tanítottak. 1938 októberében végre megkapták, Bródy András lett a miniszterelnök, de őt heteken belül Volosin Ágoston c. kanonokkal váltották fel a csehek. Nem valósult meg a Teleki-féle kárpátaljai autonómiaterv. A következő fejezet pontról-pontra cáfolja a ruszinokról terjesztett legendákat, hogy őslakosok voltak, már a magyarok előtt is itt voltak. Nevükről is külön fejezetet írt Bonkáló: a kijevi Rusz nevéből származik, hiszen a halicsi fejedelemség maga is annak része volt. Bonkáló szerint magyarul ruténoknak kell őket nevezni. Nem tér ki arra, hogy ez az elnevezés a magyar gyakorlatban sokszor az ukránokat jelenti, akiktől Bonkáló határozottan megkülönbözteti őket. Sok érdekes néprajzi adatot sorol fel a szerző az egyes csoportokról, a dolisnyánokról, akik a déli síkvidéken települtek meg, ők a legrégebbi települők. A hegylakóknak (verhovinaiaknak) három csoportjuk van, a huculok a legkeletibb területen, azután a bojkók és a lemkók, akik lengyel területen is szép számban élnek, meg Szlovákia keleti vidékein.