Századok – 1996
Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877
A HONFOGLALÁS SZAKASZAIRÓL 905 118 Anonymus Salán ősének nevezi Keanus Magnust, Bulgária vezérét; Gladot bolgár segédcsapatok is segítik, 1. MEH 144-145, 169.; HKIF 294, 328.; Györffy Gy. szerint a 10. századi magyar törzsi területek és a helynevek szolgáltak alapul Anonymusnak a honfoglalóknak ellenálló vezérek országai leírásakor; 1. Honfoglalás előtti népek és országok Anonymus Gesta Hungarorumában. In: Anonymus. Rejtély avagy történeti forrás. Bp. 1988. (továbbiakban: Györffy 1988)67-84. 119 MEH 145.; HKIF 294.; a morvákkal kapcsolatos magyar mondát tételez fel Váczy I!: Nagymorávia és a magyar honfoglalásmonda. In: Váczy 1994. 28-33.; utal arra, hogy Anonymus népe kozár volt, s így elveti a morva reminiszcentia lehetőségét is Györffy 1988. 84. 120 Az értelmezési lehetőségekre 1. pl. Kristó Gy.: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál. In: Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983 (továbbiakban: Kristó 1983). 132-190. 121 Erre az értelmezésre 1. Iióman В.: A magyar hun-hagyomány és hun monda. Bp. 1925. 60.; Pais D.: Magyar Anonymus. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Bp. 1926. 135.; Kristó Gy. álláspontja szerint Anonymus tévesen ugyan, de az antik rómaiakra gondolt, 1. Kristó 1983. 139-142. 122 Vo. 106. jegyzet 123 MEH 188.; HKIF 350-351. 124 MEH 126.; HKIF 174-175. 125 Vó. 109. és 110. jegyzetek 126 Györffy 1977. 131-132. 127 Marczali H., MNT I. 120.; ET I. 199 (Makkai L.).; kisebb ellenállást tételezett fel Hóman В., MT I. 121-122.; a Dunántúlon és Felvidéken lehetett valamivel nagyobb mértékű az ellenállás, 1. Ferdinandy M.: Mi magyarok. Tíz tanulmány a magyar történelemből. Bp. 1941. 62. 128 Erre az értelmezésre a Fuldai Évkönyvek alapján 1. pl. Györffy 1977. 132.; Kristó 1980. 205-206.; beavatkozást tételezett fel morva oldalon Karácsonyi 1925. 10-11. 129 Pauler 1900. 41.; Hóman В., MT I.. 122.; Györffy 1977. 134.; Kristó 1980. 215-216. 130 Forrásaira 1. HKIF 202, 210, 266.; Pozsonnyal azonosítják többnyire a csata helyszínét; a csatára 1. még Vajay 1968. 43.; Kristó 1980. 236-237. 131 Kristó 1980. 204-205. 132 Györffy 1977. 132. 133 Tóth 1988. 568-570. 134 László Gy.: A „kettős honfoglalás". Bp. 1978. 190-191.; uő.: "Emlékezzünk régiekről". Bp. 1979. 129. 135 Az ún. besenyő-komplexus legteljesebb kifejtésére és a honfoglalás tudatos, tervszerű hadműveletként való értelmezésére 1. Padányi V.: Dentumagyaria. h. n. 1956 (továbbiakban: Padányi 1956) 372-376, 411-420.; őt követve 1. még Nagy Gy.: Az ellopott magyar őstörténet. Kísérlet a magyar eredet kérdésének megoldására. Bp.-Zürich, 1994. 84-88.; Bakay K.: Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Szombathely, 1994. 97-100. 136 SRG AF 129-130.; MEH 107, 211-212.; ÁMTBF 61, 64.; HKIF 149, 191.; értékelésére 1. Tóth 1988. 564. 137 Vó. 58. jegyzet 138 L. pl. Rohonyi 1896. 61.; Kristó 1980. 188-189.; Kristó 1986. 9-10. 139 Pl. Karácsonyi 1924. 69-70. - Szerinte a besenyők 862-863 körül Onuguriából (Levediából) űzték ki a magyarokat, 896-ban csak besenyő veszély volt, támadás nem. 140 SRG Regino 143.; Catalogs III. 2038-2039.; MEH 206.; HKIF 197. 141 DAI 166-167, 170-173.; AMTBF 40-41, 43^4, 45.; HKIF 119, 123, 125, 128-129. 142 DAI 56-57.; ÁMTBF 36-37.; HKIF 113.; Regino és Gábriel tudósításainak összevetésére 1. Tóth 1988. 566. 143 DAI 176-177.; ÁMTBF 47.; HKIF 128-129. 144 DAI 64-65.; ÁMTBF 37.; HKIF 114. 145 DAI 50-53.; ÁMTBF 35.; HKIF 112. 146 DAI 48-49. (2.caput) 147 DAI 52-53. (5. caput) 148 Erre az értelmezésre 1. Tóth 1988. 567. 149 Mundraga-ra 1. DAI 176-177.; ÁMTBF 47.; HKIF 148.; Disztrára 1. ÁMTBF 60, 63.; MEH 126.; HKIF 176. 150 A magyarok bulgáriai kalandozására összefoglalóan 1. Zlatarski, V N. Istorija na parvovo bolgarsko carstvo. Tom. 2. Sofia, 1927. 283-313.; Györffy 1977. 128, 130.; Kristó 1980. 176-181.;-
