Századok – 1996

Történeti irodalom - Magocsij Pavlo Robert: Halicsina (Ism.: Niederhauser Emil) V/1338

1338 TÖRTÉNETI IRODALOM A következő két tanulmány 18. századi református egyháztörténeti tárgyú: Papp Izabella a szolnoki református egyházközség megalakulásának, Elek György a karcagi református templom építésének történetével foglalkozik, korabeli jegyzőkönyvek, illetve számadások felhasználásával. Örsi Julianna tanulmányának tárgya annak vizsgálata, hogyan valósultak meg a jászkun törvények, statútumok a mindennapi gyakorlatban a 18-19. század folyamán. A településközi térkapcsolatok 19. század közepi alakulásának vizsgálatához Vadász Istvánnak az exogám házasságkötésekkel foglalkozó tanulmánya járul hozzá, a Közép-Tiszavidék hét mezővárosa anyakönyvei alapján. A Nagyatádi Szabó-féle földreform hatásának értékeléséhez jelent adalékot Tolnay Gábor tanulmánya azzal, hogy a föld árának alakulását kíséri nyomon a földreform végrehajtása során. Jász-Nagykun-Szolnok megye közegészségügyének 1920-1944 közti fejlődését Zádorné Zsoldos Mária az egészségvédelmi, betegségmegelőző és gyógyító tevékenység valamennyi vonatkozásában jól dokumentáltan mutatja be. Az Évkönyv e hét tanulmányát az Adattár öt közleménye követi: Benedek Gyula 13 oklevelet tesz közzé a 13. század második feléből, a megye azon részéből, amely Heves megye része volt 1876-ig. Cseh Géza a Jászságnak egy 17. századvégi összeírásban szereplő leírását közli, míg Bagi Gábor a Jászkun Kerület településeinek 18. század közepén készült leírását. Szikszay Mihály viszont Illéssy János hagyatékából közöl regesztákat Szolnok város múltjára vonatkozó, 1429-1824 közt keletkezett okmányokhoz. Végezetül az első nagykunsági vadásztársaságoknak az 1870-es, 80-as években történt megalakulásával foglalkozik Oroszi Sándor. Jász-Nagykun-Szolnok megye levéltárának évkönyvsorozata tehát ezúttal is a korábbi kötetek gazdag anyagához méltó, éltékes kötettel gyarapodott. Kratky Tamás Paulo Robert Mahocsij HALICSINA Isztoricsni esze Lviv, 1994, Torontszkij universzitet. Kafcdra nkrajinoznavcsih sztudij, 322 1. GALÍCIA Történelmi esszék Paul Róbert Magocsi, a torontói egyetem ukrán tanszékének vezetője számos ukrán és ruszin tárgyú könyvet adot ki, többségüket folyóiratunk ismertette is. Ebben a könyvben zömmel az 1980-90-es években angolul kiadott tanulmányait gyűjtötték össze, néhány itt jelenik meg először nyomtatásban. Az első tanulmány 1983-ban kiadott, Galíciáról szóló bevezetésének mintegy előszava, Galícia történetének rövid áttekintése. Az őskortól kezdi, már i.e. 300 000 lakott. A korai középkorban a morva állam része, azután a kijevi Ruszhoz tartozik. Amikor ez az állam részfejedelemségekre bomlik, a Rurik-dinasztia Rosztiszlavics ága uralkodik itt. Dániel 1253-ban koronát kapott a pápától. 1340-1772 a terület lengyel uralom alatt állt, ekkor került sor a vallási unióra Rómával. 1772 után az osztrák uralom pozitív változásokat hozott, megindult a nemzeti megújulás, sőt ez lett a központja. 1848 után az ukránok már a politikai életben is részt vehettek, bár kisebbségben voltak. Három irányzat alakult ki, a ruszofil, az óruszin és az ukranofil. Nagy volt a kivándorlás Amerikába. A galíciai elemi iskolák 71%-a ukrán volt, 6 gimnázium és 3 gimnázium párhuzamos osztályokkal működött, a lvivi (lembergi) lengyel egyetemen tíz ukrán tanszék volt. Andrej Septickij unitus érsek erősen támogatta az ukrán mozgalmat. 1914-ben az oroszok átmenetileg elfoglalták, utána a háború során ukrán önkéntesek (sztrelecek) a Monarchia hadseregében harcoltak. 1918. november 1-én kikiáltották a nyugat-ukrajnai köztársaságot. Hónapokig tartó fegyveres harcok után a terület Lengyelországhoz került. A szovjet megszállás után hamarosan német uralom alá került Kelet-Galícia, egyesek a németek oldalán harcoltak, mások éppen ellenük. 1945-ben Galícia megszűnt.