Századok – 1996
Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69
92 PETRI EDIT mutatja ezt. A jegyzék egyúttal az itt behozott árucikkek összetételét is feltünteti. A törökországi kereskedők főként speciális iparcikkeket (szattyánbőr, abaposztó, viseleti cikkek), vagy déligyümölcsöt, fűszereket hoztak be. A Ráckevén, Kecskeméten lakó néhány magyar és görög kereskedő viszont ökröket és vágóállatokat is szállított, de ez csak halvány emlékképe volt az alföldi mezővárosok egykor oly virágzó tőzsérkedésének. III. Károly 1725. április 12-én kiadott rendelete jelenti a görögök kereskedésének első megszorítását. Ebben elrendeli, „hogy a török alattvaló csak saját áruival kereskedhessék a harmincadosok, kiknek állomásaihoz jönnek ellenőrizzék, hogy ugyanazon árukat hozták-e magukkal, amelyet a határátlépéskor szabadlevélbe foglaltak. Ha pedig az örökös tartományokban vesz a török alattvaló árukat, a csomagokat a fővámhelyen pecsételjék le, kísérőlevélben sorolják az áruk nemét és mennyiségét és a monarchia határának átléptekor vizsgálják meg, hogy a pecsét ép-e és az áru azonos-e."46 A magyar harmincadokon áthaladó kereskedő, miután árui után megfizette az illetéket, igazolást kapott (scheda tricesimalis), ami nem csupán egyszerű nyugta volt, hanem az áruk felsorolását is tartalmazta — így szállító-levélként is funkcionált. A harmincadokkal kapcsolatos szabályozások arra irányultak, hogy a kereskedők és természetesen a korrumpálható vámtisztviselők csalásait megakadályozzák. A visszaélés legáltalánosabb módja — s ez a görögök leggyakoribb módszere volt: a török alattvaló kereskedők „illő haszonért" a határon túl az áruk elé mentek és azokat a határ átlépésekor magukénak vallották. A törökországi kereskedők vámcsalásaira jellemző példa Mulla Hassin kis-ázsiai származású kereskedő esete, aki Pesten csak szállást és árulerakatot tartott s onnan vidéki vásárokra vitte áruját. 1765. január 24-én a Magyar Kamara vizsgálatot rendel el ellene, mert Magdeburgból 2 hordóban 22 q cukrot hozott be, s bár a vámolásnál azt tranzit áruként tüntette fel, mégis Pesten adta el. Mulla Hassin azzal védekezett, hogy a Pesten eladott cukrot korábban török árukért Kecskeméten vette. A társtulajdonos Mulla Mehemed azt vallotta, hogy a behozott 2 hordó cukrot Pesten csak 6 kisebb hordóba tették át s aztán úgy vitték ki Törökországba. Ezzel szemben a pesti harmincadhivatal alkalmazottja állította, hogy a cukrot nem vitték tovább, sőt őt még meg is akarták vesztegetni két arannyal. Végül a Kamara 1765. augusztus 9-én új értékbecslést és a 22 q után járó harmincad megfizetést rendelte el.4 7 1767-ben a Kereskedelmi Tanács javasolja a királynőnek, hogyha a török külföldi árut akar átvinni, állítson kezest vagy óvadékot, amelynek összege egyenlő legyen az egész behozatali vámmal. Ha a magyar-török határállomás értesítést küld, hogy az árut valóban kivitték, kapja vissza az óvadékot. Hu iél év múlva nem jön hír, a kezes fizet vagy az óvadék elvész. Ennek erdekében az árucsomagokat lajstromozni kell és pecséttel ellátni, s az így készült árujegyzéket pedig küldjék meg a határállomásnak.
