Századok – 1996
Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907
A MAGYAR KORONA NÉIIÁNY ALAPKÉRDÉSÉRŐL 939 megbízható adatot arra nézve, hogy az ungri és Ungria kifejezéseket már a 10. században használták a bizánci források. 3. BASILEOS ÉLETE (ÁMTBF: 28-29. o.) Egy 10. századi munka kétszer használja az ungri népnevet és egyszer az Ungria országnevet, ami már kétségtelen bizonyíték arra, hogy a magyaroknak ez a megnevezése már ekkor használatos volt. 4. LUKAS ÉLETE (ÁMTBF: 29. o.) A szintén 10. századi iratban viszont a türk népnév fordul elő egyszer. 5. GEORGIOS BARÁT FOLYTATÁSA. (ÁMTBF: 52-65.0.) Ez a krónikafolytatás 963-969 között készült, s a 842-től 948-ig terjedő időszakkal foglalkozik. Két változatban maradt fenn. Nagyon érdekes, hogy egy, a 830-as években történt esemény kapcsán ugyanazt a népet egyszer ungroknak, majd kétszer hunoknak s kétszer türköknek nevezi, teljesen szinonimaként használva a három nevet. A további részekben és a későbbi kéziratban már a türk nevet használja konzekvensen. 6. ISMERETLEN SZERZŐ A HADÜGYRŐL (ÁMTBF: 73. o.) Ebben a műben, mely valószínűleg 963-969. között készült, szerepel az alábbi mondatrész: „...nemcsak a bolgárok ellen lehet kémeket alkalmazni, hanem a többi szomszédos nép ellen is, így Besenyőországban, Turkiában és Oroszországban is " Ez a Türkia, amely határos a Bizánci Birodalommal, minden bizonnyal Magyarországotjelenti. Érdekes azonban, hogy a műben kétszer szerepel a türk népnév, viszont az arabokkal együtt említve, s ezért bizonyosan nem Európában élő népre vonatkozik. Ez az első példa arra, hogy egy kéziraton belül a türk népnév nem Türkia lakóit jelenti. Ez az oka, hogy Moravcsik a Türkia előfordulást a kétséges jelentésűek közé sorolja. 7. ATHANASIOS ÉLETE (ÁMTBF: 74-77. o.) Ennek az életiratnak mindkét változatában, melynek eredetije all. század elején készült, szerepel egyszer a nomád skyták kifejezés, amely a magyarokra vonatkozik és kétszer a türk népnév, amelynek jelentését Moravcsik lábjegyzetében kétségesnek tartja. „Hogy kik voltak ezek a türkök, az a szövegből nem derül ki. Gondolhatunk az ún. vardariótákra vagy a magyarokra." A vardarióták lehet, hogy délre szakadt magyarok voltak. Mindenesetre a leírás földrajzi adataiból az derül ki, hogy ezek a türkök Macedóniában bukkantak fel. 8. SZENT GYÖRGY CSODÁI (ÁMTBF 77-79. o.) Ebben a 11. század elején keletkezett, két változatban fennmaradt munkában szerepel a következő kifejezés: „...a nyugati népek, azaz a bolgárok, magyarok, skythák, médek és türkök..." A magyarokat a görög szövegben az ungri képviseli, és külön szerepelnek a türkök. Ehhez Moravcsik a következő lábjegyzetet fűzi: „A felsorolt népek közül a skythák talán a besenyőkkel, a médek pedig az arabokkal azonosíthatók. Egyébként megfigyelhető, hogy egyes írók halmozzák a népneveket anélkül, hogy azok jelentésével tisztában lennének. Valószínűleg itt is ilyen jelenséggel állunk szemben." Ez valóban lehetséges, de az is lehet, hogy a szöveg írója számára az ungri és a türk két külön népcsoportot jelentett és ezt a lehetőséget nem szabad számításon kívül hagyni.
