Századok – 1996
Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907
A MAGYAR KORONA NÉIIÁNY ALAPKÉRDÉSÉRŐL 925 GYÓNI: Gyóni Mátyás: A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei. Magyar-görög tanulmányok 24. kötet. Budapest, 1943. Mivel a következőkben gyakran lesz szükség arra, hogy világosan megkülönböztessem a leírt betűsort a kiejtett hangalaktól, ezért ez utóbbi jelölésére a { } kapcsos zárójelpárt fogom alkalmazni. Például: „a középkori itáliai latinban а с kiejtése lehetett {c}, {cs} és {k}; a {k}-t a magyarországi latin vegyesen jelölte k-val és c-vel". A kapcsos zárójelen belül a fonetikus magyar átírásnak megfelelő betűket fogom használni a nyelvészeti irodalomban használt különféle jelölési módok helyett. Az irodalomból vett, különféle hangjelölési rendszerben megadott hangalakokat is egységesen, az általam használt fonetikus magyar nyelvi jelöléssel adom meg. Tehát például a régi magyar zárt e hang jele, az ё helyett e-t írok, a régi magyar ß hang helyett v-t, a kettős magánhangzók összetartozásának jelét elhagyom, az affrikáták nyelvészeti jelei helyett azok magyar megfelelőit használom. A vagylagos hangalakok hullámvonal jele helyett kiírom a vagy szót, a hangfejlődést egyszerű nyíllal (—>) jelölöm. 3.2 TECOBITZAC 3.2.1. A görög szó. Hogy a zománckép felirata a rajta ábrázolt személyre vonatkozik, az a bizánci zománcképek hagyományából egyértelműen következik, s ezt a szokást mutatják a magyar korona alsó részének görög feliratos zománcképei is. Legelőször is a felirat első szavát tesszük alapos vizsgálat tárgyává. Ez nyilván a képen ábrázolt személy neve, hiszen az analógiaként használható, másik két, uralkodót ábrázoló képen is a bal felső sarokból induló szöveg első szava az uralkodó nevét, illetve annak rövidítését adja, amit a középkori görög nyelvben szokásos ún görögösítő néwégződéssel, jelen esetben az AC végződéssel láttak eL Első nagyon fontos megjegyzendőnk, hogy ez a név, pontosabban fogalmazva ez a betűsor a magyar korona zománcképén kívül egyetlen egy fennmaradt bizánci történelmi munkában, eddig megvizsgált görög nyelvű oklevélben, feliraton, pecséten sem. fordul elő. Ezt annak alapján mondhatjuk, hogy az elmúlt évszázadok során a középkori írásos történeti forrásokat és más emlékeket igen alapos rendszerező munkának vetették alá, és nemcsak az egyes művekhez, hanem az egész bizánci irodalomhoz készültek névmutatók, amelyekben ez a név máshol nem szerepel. Arra a kérdésre, hogy a címben szereplő névnek mi lehetett а kiejtése а középkori görög nyelvben, egymáshoz közelálló válaszokat találunk az irodalomban. Moravcsik a {jeovicasz} vagy {jeovicsasz} hangalakokat jelöli meg a szó kiejtéseként.30 Gyóni szerint ez a hangalak {jeovidzas }, az a feletti vízszintes vonal azt jelenti, hogy itt hosszú a-ról van szó.3 1 Tekintettel arra, hogy középkori görög nyelvben az idegen nyelvek idegen hangjainak a saját betűkészlettel történő átírására bizonyos szabályosságok alakultak ki, ezek ismeretének segítségével vizsgálhatjuk meg, hogy eredetileg milyen idegen nyelvi hangalakok jöhetnek szóba, amelyeknek a címben szereplő betűsor a görög nyelvű átírása lehet.
