Századok – 1996
Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877
900 TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ században. A kalandozó és otthon maradó kontingens arányát pontosan nem ismerjük, a 899-900-as itáliai kalandozás esetében ez 1:4-hez arányúnak (5 ezer: 20 ezer) tűnik, ami persze korántsem bizonyos.17 5 Azt is fel kell tételeznünk, hogy a besenyők, ha valóban kalandozó akcióban mértek súlyos csapást a magyarokra, szintén aligha vonultatták fel teljes haderejüket. Bizonyos, hogy voltak összecsapások a kalandozó besenyők és az otthonmaradó magyar csapatok között, nem ellenállás nélkül adták fel Etelközt. Végül pedig, az a tény, hogy a kalandozásból visszatérő magyarok nem találtak Etelközben sem besenyőket, sem pedig magyarokat, arra vallhat, hogy a besenyők kalandozásukkal csak előkészíteni akarták Etelköz birtokbavételét, vagy pedig csak később szorultak arra, hogy a magyarok távozását kihasználva letelepedjenek Etelközben. Egy nagy vereség esetén indokolttá válhat az a magatartás, hogy a Kárpát-medence keleti, bolgár és morva fennhatóságú sávját szállják csak meg a magyarok, s Arnulfifal annak haláláig kerülik az összetűzést. Megmagyarázhatóvá válik a magyarok passzivitása néhány évig az etelközi vész fényében. Tudjuk azt, hogy a magyarok a hasonlóan nagy, s ráadásul nem a szállásterületen elszenvedett augsburgi vereség után hasonlóan viselkedtek, kalandozó hadjáratot nem vezettek. 5. Konklúziók ' Összegezve a magyar honfoglalás egyszeri vagy szakaszos jellegére vonatkozó fejtegetéseinket, a következőket állapíthatjuk meg. A történeti irodalomban a honfoglalást általában két, újabban három szakaszban végbement folyamatnak tételezték fel. A korabeli források alapján inkább arra következtethetnénk, hogy a magyarok egyszerre vették birtokba a Kárpát-medencét. Konstantinos császár az általa morva fennhatóságúnak tartott keleti területek, míg a Fuldai Evkönyvek a frank uralom alatt levő Pannónia magyar kézre jutását tartotta szem előtt. Lehetséges, hogy az előbbi megszállására korábban, 895-896 táján került sor, de az sem lehet kizárt, hogy ezt is 900-ban szállták meg, mint Pannóniát. A későbbi forrásokban (Krónika, Aventinus) szakaszos hódításról olvashatunk; előbb Erdély (illetve a Dunától keletre levő „Dácia") majd Pannónia megszállásáról. A rendelkezésünkre álló források alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy egy vagy több ütemben foglalták-e el a magyarok a Kárpát-medencét. A Kárpát-medence politikai helyzete aligha támogatja a szakaszos hódítás elméletét, mivel a magyar hódítás különösebb akadályokba nem ütközhetett. Lényegében csak egy körülménnyel magyarázhatnánk azt, ha a magyarok valóban két szakaszban szállták volna meg új hazájukat, ez pedig a besenyő támadás következményei, a súlyos veszteségek. A végzetes vereség indokolhatja, hogy a magyarok megelégedtek a Kárpát-medence keleti felének megszállásával, s csak néhány év elteltével, kihasználva Arnulf halálát és a morva-frank viszályt szállták meg a Dunántúlt. Nem tudjuk azonban biztosan, hogy valóban elválasztotta-e néhány éves szünet a Kárpát-medence keleti és nyugati felének elfoglalását. Ennek megfelelően bizonytalan az is, hogy 895-896-ot vagy 900-at (esetleg mindkettőt) tekinthetjük-e a honfoglalás évszámának. Bizonyosra vehetjük, hogy 895-900 között, a bulgáriai magyar kalandozást közvetlenül követően vagy valamennyi
