Századok – 1996
Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69
GÖRÖGÖK KERESKEDELME MAGYARORSZÁGON (17-19. SZ.) 87 denkori változásainak függvényévé vált. A keleti kereskedelem-politika, melynek az volt a célja, hogy a hatalmas török piacot elárassza az osztrák ipar termékeivel az 1740-es évekre befulladt. Amikor a második keleti kereskedelmi társaság működése is eredménytelennek bizonyult a francia, angol és holland iparcikkek versenye miatt, ezáltal Magyarországnak egyértelműen a felvevőpiac szerepkör jutott. Erről a fogyasztói célzatú piacról tehát minden olyan árucikket távol kellett tartani, ami a keleti piac kiesése miatt eladhatatlanná vált. Ebbe a megváltozott szerepkörű gazdaságba nem illettek többé bele a kül- és belkereskedelem határán mozgó balkáni kereskedők. Az 1754. évi új vámtarifa rendelet már nem adott lehetőséget az amúgy is csak a török alattvalóknak hasznot hajtott kedvezmények fenntartására. Kül- és belpolitikai változtatásokat indukált a megváltozott politikai helyzet is. Az orosz-török háborúban meggyengült török birodalom ereje már nem szorította a Habsburgokat az eredendően mindkét fél számára adott kedvezmények fenntartására. A kezdetben Jóindulatú" városfejlesztő politika eredménytelensége az 1770-es évekre érzékletessé vált. A gazdasági vállalkozási lelemény csekély voltából következik, hogy a 60-as évek még kedvező álláspontját Bécsben is kedvetlenség és bizalmatlanság váltotta fel.3 2 4. A görög kereskedők határátlépésének szabályozása A Balkán félsziget különböző vidékeiről származó, mozgásra kényszerült török alattvalók közül sokan vették az útirányt Magyarország felé. A legfontosabb határállomás a görögök Magyarországba jövetele szempontjából a források szerint Belgrád, amelynek hovatartozása a 18. század folyamán oly sokszor megváltozott. (1717. augusztus 18-1739. szeptember l-ig osztrák, utána 1789. október 9-ig török, majd ismét osztrák kézbe került.) Mindkét hatalom uralma alatt a császári és a török birodalom egyik legfontosabb határállomásaként szerepelt, s mindkét részről itt adták ki az útleveleket az áttelepülni szándékozóknak. Hogy a belgrádi katonai őrparancsnokság Kaima kán, Kiaja bég, vagy a württembergi herceg kezén volt, ebből a szempontból csupán személycserét jelentett, a könnyen megvesztegethető katonai parancsnokok ellenőrizetlenül engedték be az országba a szállítmányokat. A Kereskedelmi Igazgatóság közbelépésére elrendelték, hogy minden török alattvalónak ezután, ha kereskedelmi célból jön, az illetékes polgári vagy katonai hatóságától igazolványt kell hozni, melyre az első vesztegzár állomásnál rávezetik személyleírását, és az útirányt, amerre menni akar.33 Az összes török alattvalók ellenőrzése céljából 1769. április 25-én elrendelték az itt élő görögök országos összeírását. Az összeírást elrendelő leirat arra is kitér, hogy a pozsareváci kereskedelmi szerződés előnyeit ezentúl csak passzussal bíró, harácsot (tartózkodási díj) schaedát (türelmi adó) lefizetők élvezhetik A kétoldalú egyezményben török részről is kellett igazolni, hogy az illető teljesítette adófizetési kötelezettségét, ez az okirat volt a „gedik". Ennek a szabályzatnak a hatására született a görög kereskedők történetében adatgazdagsága miatt oly fontos kecskeméti összeírás, amelyből képet nyerhetünk arról is, hogy valósították meg a határátlépésről elrendelteket.3 4
