Századok – 1996
Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877
A HONFOGLALÁS SZAKASZAIRÓL 889 senyő támadást említő tudósítása és a Fuldai Évkönyvek 895-ös és 896-os bolgár-magyar harcokra és Brazlav pannóniai megbízatására vonatkozó híradása értelmezhető a honfoglalásra utaló, 896 tájára keltezhető, korántsem biztos és egyértelmű információkként. Ennek megfelelően lehetségesnek kell elfogadnunk egy olyan értelmezést is, hogy a bolgár-magyar háború volt előbb, 895 táján és a besenyők később támadtak, 899-ben vagy 900-ban, amikor a magyarok egy része valóban távol kalandozott. 3. A honfoglalás szakaszai a forrásokban Fontos kérdés lehet, hogy a korabeli Európa, azaz a korabelinek mondható források hogyan érzékelték a magyar honfoglalást; egyszeri megjelenésként vagy több szakaszban történt hódításként. Eddigi elemzésünk is érzékeltethette azt, hogy a kortárs, 9. század végi, 10. század első feléből származó tudósítások szinte alig vettek tudomást arról, hogy a magyarok letelepedtek a Kárpát-medencében. A magyarok letelepedéséről lényegében csak két forrás számolt be. Az egyik a Fuldai Annales volt, amely a magyarok 892-es morva, 894-es pannóniai, 895-ben és 896-ban említett bolgáriai, 899-es itáliai és 900. évi bajor kalandozása után szólt arról, hogy a magyarok saját földjükre tértek vissza, Pannóniába. A másik Konstantinos császár későbbi, 10. század közepi munkája, amelynek több fejezetében is olvashatunk arról, hogy a magyarok a morvákat elűzve telepedtek le „mai földjükön", amelyet a bizánci császár Turkiának nevezett, s a Dunán kívül a Dunától keletre levő folyókkal (Temes, Maros, Körös, Tisza) írt le. A történeti kutatás arra is következtetett e leírásból, hogy talán e Turkia volt a magyarok első, 895 és 900 közti hazája. 101 A szakaszos hódítás felfogása szerint tehát Konstantinos őrizte meg a „morva", valójában morva és bolgár fennhatóságú keleti területek 895-896 körüli meghódításának emlékét, míg a Fuldai Evkönyvek a második szakaszról, Pannónia 900. évi annektálásáról tudtak. Ez az értelmezés természetesen elfogadható, de nem az egyetlen lehetséges hipotézis. Mindenekelőtt arra hívnánk fel a figyelmet, hogy Konstantinos láthatóan csak a Bizánchoz közelebbi területek iránt érdeklődött, a Dunától nyugatra levő, pannóniai területről kevés felvilágosítást adott. Közölte ugyan, hogy nemcsak Moravia (vagy Nagy Moravia) területén laknak magyarok, hanem a Duna és a Száva között is,102 de e terület megszerzéséről nem szólt. Hasonlóképpen a Fuldai Evkönyvek látókörébe sem fért be a Dunától keletre levő rész, csak a frank hűbéres Pannónia, így voltaképpen nem tudhatjuk, hogy a „morva" területek, illetve a frank területek elfoglalása vajon tényleg különböző időben, vagy nagyjából egy időben történt-e. Bizonyos az, hogy a bizánci császár egy időhöz kötötte a magyarok megtelepedését új hazájukban, s a Fuldai Evkönyvek is csak egyszer említették a magyarok visszatérését saját földjükre. A többi, korabeli forrás még kevesebb értelmezhető információt ad e vonatkozásban. Jellemző Regino esete, aki közvetlen kortársa volt a magyar honfoglalásnak, krónikáját e fontos esemény után, 908-ban fejezte be. Regino tudott arról, hogy a besenyők űzték ki a magyarokat régi hazájukból, s arról is, hogy a magyarok földet kerestek, ahol „lakni tudnak és megtelepedhetnek". Meglepő módon
