Századok – 1996
Közlemények - Mesterházy Károly: Avarok; szlávok; magyarok a Bükk-hegységben IV/861
868 MESTERHÁZY KÁROLY A Bükk-hegység környékéről viszonylag kevés avar lelőhelyet ismerünk, és azok ugyanúgy feltáratlanok, mint a 10-11. századi temetők. Földrajzi helyzetük is megegyezik a magyar temetőkével: a síkságon találhatók (Mezőnyárád, Mezőkövesd, Mezőnyék vagy Nyékládháza, Hejőkeresztúr, Muhi), egészen a hegyek lábáig (Sály, Tard, Miskolc), és feljebb a Sajó és a Bódva völgyében (Alsózsolca, Sajószentpéter, Edelény). Két lelőhely léte bizonytalan (Szirmabesenyő és Cserépfalu). Ezeket csak Csallány Dezső sok hibás adatot tartalmazó avar leletkatasztere sorolja fel.70 A többi lelőhely anyaga ellenőrzött, vagy ha újabbak, már hitelesnek tekinthetők.7 1 Bizonytalan egy további település megítélése is: 8-10. századra kelteznek egy Kazincbarcikán előkerült vasolvasztót.7 2 Mint látni fogjuk, nem biztos, hogy avar településhez tartozik. A Bükk nyugati oldalán levő avar kori lelőhelyeket Szabó J. Győző gyűjtötte össze. Az Eger és a Laskó patak mentén öt lelőhely sorjázik (Magyarad, Maklár, Egerlövő, Pusztaszikszó és Felnémet),7 3 feljebb Bélapátfalva, melynek kulturális kapcsolatai megközelítőleg azonosak a sály-latori avarkori településével.7 4 A Bükkaljában és közvetlen közelében kizárólag késő avar kori temetőket ismerünk. A legközelebb eső kora avar temetők a Csörsz-árok vonulatain belül találhatók, mint erre először Szabó J. Győző felfigyelt.7 5 Lehet, hogy a régészeti kutatás hiánya miatt nem sikerült avar megtelepülésre valló nyomokat találni a Bükk-hegységben. Még annyit sem, mint a magyar honfoglalás korából. Pedig egészen bizonyos, hogy a Bükk fennsíkját mind a magyarok, mind az avarok felhasználták. Ohután, azaz Bükkszentlászlón van egy nagy földvár, melynek építői a Kyjatice kultúra népei, és az erődítés további felhasználói a kelták voltak.7 6 A vár szondázó ásatása során honfoglalás kori nyílcsúcsot is találtak.7 7 A néprajzi irodalomból tudjuk, hogy a szilvásváradiak még 1950 táján is tavasztól őszig a fennsíkon tartották a gulyát félszilajon, korábban pedig egész évben.7 8 Nyilván így hasznosították az állattartó avarok és magyarok is. A kutatás hiányosságai ellenére mégis van két támpontunk a Bükk-hegység avar- és honfoglalás kori lakosságára. Két szerencsés ásatásról számolhatunk be bővebben. Az egyik a sály-latori (váraljai) egykori település, a másik a bélapátfalvi késő avar kori temető. A latori település egy része 8-9. századi, melyet nem csak az említett késő avar kori öweretek igazolnak, hanem a 8-9. századra keltezhető házak, objektumok sora. A 17. házban pl. olyan vasvésőt találtunk, a kemence kövei közé beszúrva és bennfelejtve, melynek tökéletes hasonmása az ipolyviski (Viskovce nad Iplom) avar temetőből ismert.7 9 A sály-latori 11. ház vasfeldolgozó műhelynek bizonyult, mellette a vassalakot egy kupacba rakták le. A kovácsolás során átégetett padlóról egy nagy, négyszögletes agyagtepsi oldaldarabját találtuk meg.8 0 A település kerámiája nagyon hasonlít a késő avar kerámiához, de sok vonásában el is tér attól. Az edénytípusok közül hiányzik a cserépüst, a sütőharang, mely jellemzője az avar telepeknek, a díszítésmódok közül pedig az avarokra jellemző perem becsipkedés, betűzdelés. A szláv településeken viszont gyakori az agyagtepsi, a viszonylag rövid nyakú, alig kihajló peremű fazéktípus. A telep táji fekvése is szokatlan lenne az avar településekre, hiszen az avar falvak síkvidékiek, széles ártereken helyezkednek el, lazán, egymástól távol fekszenek a házak vagy egyéb építmények. A latori település a Bükkbe beékelve, keskeny patakvölgyben,
