Századok – 1996

Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69

84 PETRI EDIT tartózkodjunk, ami nyugtalanságot, panaszt, avagy éppen, ha távolról is békesze­gést okozna, vagy azt előmozdítaná, úgy szükséges, hogy ezen kettős végcél elé­résére a következő szabályokra ügyeljünk, melyek hozzá utat nyitnak."26 1./ Semmiféle intézkedést nem szabad tenni, ami a békeszerződés megsze­gésének tekinthető. 2./ Amint a baj fokozatosan jött létre, fokozatosan is kell orvosolni. 3./ Inkább közvetett, mint közvetlen intézkedéseket kell tenni. 4./ A törököket és török alattvalókat magánérdekeik sérelme nélkül az örö­kös tartományoktól lehetőleg távol s csak a határokon kell tartani. 5./ A török birodalom hasznát a kereskedőkétől meg kell különböztetni s a török kereskedelmi mérleget nem annyira a behozatal megnehezítésével kell meg­javítani. A királynő ezért elrendeli, hogy a török kereskedő egyenlő vámot fizessen az ő alattvalóival. A törököktől meg kell követelni, hogy egy határszéli basa bizonyítvá­nyával igazolják magukat, melyben pontos személyleírásnak kell lenni (útlevélkény­szer,). A török áruknál pontos jegyzéket készítsenek a határállomáson és szigorúan pecsételjék le. A határátlépés, árubehozatal-ellenőrzés jobb megszervezése után rendeletek sora intézkedik a még nyitva maradt kérdésekről. A török alattvalókra is kiterjesztik 1768-ban az örökös tartományok iparával konkuráló áruk behozatalának tilalmát. 1767-es s az azt követő 1768-as rendeletekben már felismerhető, hogy Auszt­ria biztosabb-kézzel nyúl a török alattvalók kereskedéseinek korlátozásához, mint előtte bármikor. Az 1768-1774-ig tartó orosz-török háború ugyanis különösen sú­lyos vereségekkel zárult. A háborút lezáró Kücsük-Kajnardzsi békével napirendre került Törökország nagyarányú meggyengülése után az európai török uralom teljes felszámolása. Ausztriának az oszmán Birodalommal kapcsolatos háború alatti külpolitiká­ja alapelvei (a kialakuló erőfölény) érvényesültek a törökkel kapcsolatos belpoliti­kai jellegű intézkedéseiben. 1770-ben a királyné már elfogadja az Államháztartási Bizottság javaslatát, mely szerint a töröknél talált tiltott árut el kell kobozni, nemcsak mint eddig, kétszeres vámot venni rajtuk. 1771-ben megindultak a tárgyalások a kormányszékek között egy új keres­kedelmi szerződésről Törökországgal, mivel mint Bartenstein alkancellár már 1766-ban kifejtette: „a bajok oka a szerencsétlen körülmények között létrejött belgrádi szerződés volt, melynek örülni kellett, hogy ily valami határozatlan és kétértelmű dolgot nyert a monarchia a portától, melyben legalább a kölcsönösség be volt cikkelyezve."27 Jellemző, hogy a megváltozott külpolitikai helyzetben az a kereskedelmi szer­ződés, amely 1718-ban kedvezménynek számított (s nem a szerencsétlen körül­mények miatt vált a baj okává, hanem azért, mert nem tudták az osztrák keres­kedők kihasználni) 1772-re már megváltoztatandóvá vált. Megállapítják, hogy a török alattvalók azért kereskednek nem török árukkal, mert kevés itt a kereskedő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom