Századok – 1996
Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823
A KORA ÁRPÁD-KORI PÉNZÚJÍTÁSRÓL 853 András alatt kezdetét vette a kényszerű pénzújítás, éspedig először minden második évben, majd évente adtak ki pénzt, ami a kincstárnak jelentős hasznot hozott". István Gedai: Die Münzprägung des ungarischen Mittelalters. Numismatische Vorlesungen (Berlin) 2 (1979) 3; Gedai István-. Numizmatikai adatok a dukátus kérdéséhez (Numismatic dates to the question of the duchy). Folia Archaeologica (Budapest) 20 (1969) 101; „Endre I. liess vier Typen prägen, er gab jährlich neue Münzen aus, wobei sich der Münzfuss änderte..." István Gedai-. Numizmatische Angaben zur Frage des „Dukatus". A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (Szeged) 1969/2, 208. 75 Hóman Bálint 1916, 214, 227, 415 (3. jegyz.)! 76 A pénzcsere kapcsán Magyarországon először Salamon tevékenységére utalt: Stanislaw Suchodolski 1961, 68 (6. jegyz.). 77 Vö. 16. jegyzet! 78 Vö. Jaroslav Posváá 1956, 153-155: 1-2. táblázat (9. jegyz.). 79 A Hl említett 385 példányához a szóban forgó érmék a következőképpen arányultak uralkodónként, ill. az 1. táblázat jelrendszere szerint: Péter (H6, H6a, H?) denárai: A: 49, B: 6, C: 4, D: 2, E: 72, F: 7, össz: 140 db, Aba Sámuel (H7) denárai: A: 14, B: 2, C: 0, D: 0, E: 51, F: 3, össz: 70 db, azaz H1-H6-H7 együtt: 595 db, vö. H8: 541 db, H9: 1209 db. A 119 nagy száma a hódmezővásárhelyi (Csongrád m.) Salamon korában elásott kincs 1072 példányának köszönhető, amelyben a H8 csupán 326 darabbal szerepelt, vö. 10. táblázat. 80 A H8-nak a szakirodalmi adatokból egyesített átlagsúlya 0.58 g-nak, az MNM É mindössze 3 mérhető ép példányáé viszont 0.67 g-nak bizonyult, míg a H9 szakirodalmi átlagsúlya 0.69 g-nak, ill. a mért 0.68 g/71 db-nak mutatkozott. 81 A körülnyírás történhetett a külső gyöngykör, továbbá az első, ill. a második vonalkör külső vagy belső oldala mentén, sőt előkerültek kerek középrész-kivágatok is. Az ép példányok átmérője 15.5-18.0, a körülnyírtak csoportjaié 14.0-17.0, 13.5-16.5, 12.5-15.5 mm között, míg a középrész kivágatoké 8.5-13.0 mm között ingadozott. 82 A MNM É gyűjteményében pl. a Hl-la-lb esetében 176:244, a H6-6a esetében 13:21, a 117 esetében 6:6, a H8 esetében 3:27, a H9 esetében pedig 71:168 volt az ép, ill. a többé-kevésbé körülnyírt példányok mennyisége. 83 A hitelesnek is tekinthető alsólendvai (Lendava, opSt. Lendava, Szlovénia) kincsben 129 db Hll dénárról maradt említés. 84 Béla dux (НИ) denára: A: 81, B: 4, C: 7, D: 1, E: 921, F: 4, össz: 1018 db. Az eldönthetetlen dux/rex veretekkel sem itt, sem a királyi kibocsátásnál nem számoltam! Saját méréseim szerint az érintett ép érmék átlagsúlya: H8: 0.67, H9: 0.68, Hll: 0.70 g volt. 85 I. Béla (Hll) denára: A: 92, B: 4, C: 4, D: 0, E: 89, F: 0, össz: 189 db. Saját méréseim szerint a H12 átlagsúlya 0.56 g volt. 86 Hóman Bálint 1916, 221 (3. jegyz.). 87 A 14. századi Képes Krónika e részlete a 12. század közepén íródott:"...fabrican nummos magnae monete ex purissimo argento,...omnibus enim diebus vite sue in tota Hungaria non est mutata moneta": Chronicon pictum cap. 52: Képes Krónika. Bev.: Dercsényi Dezső. Budapest 1964, II. 119; Hóman Bálint 1916, 219 (3. jegyz.); Györffy György 1984, 868-869, 886-887 (37. jegyz.). 88 Vö. Hóman Bálint 1916, 219-221 (3. jegyz.). 89 Györffy György 1984, 886-887 (37. jegyz.). 90 Hóman Bálint sorravette mindazok — Pauler Gyula, Marczali Henrik, Békefi Rémig, Domanovszky Sándor — nézeteit, akik 12-13. századi interpolációnak tekintették e beszámolót, de elutasította őket, mert alapjuk az a „feltevés volt, hogy I. Béla pénzei nem különböztek elődei és utódai pénzeitől. Hozzájárult ehhez az is, hogy az évi pénzújítás rendszerének első írott nyomai III. Béla idejéből valók. Mivel azonban e két feltevés téves, a reájuk alapított következtetés sem állhat meg". Hóman Bálint 1916, 220: 1. jegyzet (3. jegyz.). 91 A beszámoló itt nem idézett részletei, valamint a Gézavására = Szombathely névegyezés adata alapján vélte úgy, hogy I. Géza vásári reformot hajtott végre, a templomoktól független új helyet jelölve ki, s a zsidó kereskedők visszaszorítását célzóan szombat helyett a vasárnapi megtartást írva elő számukra: vö. Györffy György 1984, 886-887 (37. jegyz.). 92 A Jehuda-ha-Kohen mainzi rabbi (1070) döntvénytárában fennmaradt három magyarországi jogeset egyikéből kiderült, hogy az 1060-as években a mainzi Simon zsidó számára éppen Judit királyné engedélyezte, hogy Simon 100 font ezüstjéből a „pénzverésre ügyelő" pénzt verethessen. A másik két jogeset azt tanúsította, hogy mainzi zsidók élénk kereskedelmet folytattak a magyar királyságban: Györffy György 1984, 872 (37. jegyz.). Kritikai szövegkiadása: Diplomata
