Századok – 1996
Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823
850 KOVÁCS LÁSZLÓ 1,1 (lx-lx). A két tisztán egytípusú érmés kincs egyike 1002/46 között lezárt 65 példányos, másika 1102/24 között lezárt 400 példányos volt: Wolfgang Heß 1982, 129: Nr. 4, 131: Nr. 10. 24 Wolfgang Hahn: Moneta Radasponensis. Bayerns Münzprägung im 9., 10. und 11. Jahrhundert. Braunschweig 1976, 30. 25 Megemlítette, hogy a 12. század első két évtizede a bajor pénztörténet egyik homályos korszaka. Ezzel kapcsolatban utalt az 1840-ben lelt unternbiberti kincs elégtelen közlésére, „amely sok kérdést nyitva hagyott. Emiatt borítja sötétség a periodikus pénzújítás kezdeteit s vele együtt a politikától függő típusváltásról a helyi piaci szabályozásra való áttérést." Wolfgang Hahn: Das Herzogtum Bayern in der Münzpolitik der Salischen Könige. In: Fernhandel und Geldwirtschaft. Beiträge zum deutschen Münzwesen im sächsischer uns Salischer Zeit. Ergebnisse des Dannenberg-Kolloquiums 1990. Hrsg. von Bernd Kluge. Sigmaringen 1993, 83. A Magyarországon elérhetetlen tanulmány különnyomatát a Szerzőnek ezúton is megköszönöm. 26 A. Luschin von Ebengreuth 1926, 262 (7. jegyz.); Stanislaw Suchodolski 1961, 57-58 (6. jegyz.). 27 Stanislaw Suchodolski 1961, 59 (6. jegyz.). 28 Stanislaw Suchodolski 1961, 61 (6. jegyz.). 29 Részleges csere történhetett, amikor Vastag Boleslav a pénzverése kezdetén kivonta a forgalomból a Sachsenpfennigek egy részét, s 1076-ban szintén, amikor a koronázása alkalmával mindkét oldalán új érmeképű pénzt adott ki. Ezzel szemben nem kerülhetett sor cserére Vladislav Herman uralkodásának kezdetén, akinek érméi előlapjukon elődjének hercegi, hátlapjukon királyi vereteihez hasonlók: Stanislaw Suchodolski 1961, 61 (6. jegyz.). 30 Stanislaw Suchodolski 1961, 61 (6. jegyz.). 31 Stanislaw Suchodolski 1961, 62-63 (6. jegyz.). 32 Kis példányszámán kívül érmeképei sem túl eredetiek, előlapja a herceg előző, 2., hátlapja pedig az azt megelőző 1. típusára hasonlít: Stanislaw Suchodolski 1961, 67 (6. jegyz.). 33 Stanislaw Suchodolski 1961, 64-67 (6. jegyz.). A 2. típus a legnagyobb példányszámú lengyel középkori érmefajok egyike, amelyek vizsgálatával lehetett bemutatni a kölcsönös verőtövi kapcsolatok rendszerét, vö. Stanislaw Suchodolski 1961, 64-67, 65: ábra (6. jegyz.). 34 Stanislaw Suchodolski 1961, 67-68 (6. jegyz.). 35 Stanislaw Suchodolski 1961, 75 (6. jegyz.). 36 Stanislaw Suchodolski 1961, 59 (6. jegyz.). 37 Vö. Györffy György. István király és műve. Budapest 1977, 332-347; Györffy György. Az új társadalmi rend válsága. Trónküzdelmek. In: Magyarország története 10 kötetben. I: Fószerk.: Székely György. Budapest, 1984, 778-807, 819-825. 38 Györffy György 1977, 102, 109, 338-340, 343-344 (37. jegyz.); Heckenast Gusztáv: Bányászat és kohászat. In: Korai magyar történeti lexikon (9.-14. század.). Főszerk.: Kristó Gyula. Budapest, 1994, 80. 39 „III. Béla ugyanis a pécsi püspök szabadalom-levelében elősorolja annak kiváltságait, s a többiek közt megengedi, hogy a pénzbeváltók székhelyén ne üzérkedjenek, hanem egy más, a lakosok kedve szerinti városban szabadon kereskedjenek. Igen valószínű, hogy ez idő tájba esik a pénzbeváltás kezdete: egyrészt, mert valódi lemezpénzt eddigelé nem találtak a XII. század végénél előbbit, másrészt okleveles tárainkban szorgos kutatásaink daczára sem bukkantunk előbbi időre utaló bizonyítékra." Thallóczy Lajos: A Kamara Haszna (Lucrum camerae) története kapcsolatban a magyar adó- és pénzügy fejlődésével. Budapest 1879, 21-22. 40 Thallóczy Lajos 1879, 3-9 (39. jegyz.). 41 Felbukkanásukkal a 12. sz. elejétől kell számolnunk, de félbrakteákat, azaz a hátlapon gyengén vert, ezért brakteának tűnő vereteket már I. László is kibocsátott. 42 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. I—II. Budapest 1899, I. 507, II. 590-593. 43 Pauler Gyula 1899, I. 336 (42. jegyz.). 44 Pauler Gyula 1899, I. 507: 546. jegyzet (42. jegyz.). Pauler Gyula a pénzfajok I. (Szent) László és Kálmán alatti szaporodására az MNM E választékának Erdy Kálmán készítette jegyzéke alapján figyelt fel: Erdy Kálmán: (Érmészeti adalékok). Archaeologiai Értesítő 4 (1870) 323-324. 45 Hóman Bálint 1916, 412: 1. jegyzet (3. jegyz.). 46 A pénz kibocsátásakor a király a törvényes finomságú ezüstből fontonként nem a törvényes darabszámot verette ki, hanem többet. Ebből a pénzverési illetéknek tekintett különbözetből finanszírozta magát a gyártást, s a maradék képezte a kincstár hasznát. A 11. században a külön-
