Századok – 1996
Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823
A KORA ÁRPÁD-KORI PÉNZÚJÍTÁSRÓL 835 forgalmát bizonyítják, a szóban forgó érmefajták egymástól, ill. az utódokétól különböző átlagsúlya ellenére.104 Mivel pedig az eldöntetlen sorrendhez, s a kevés példányon mért átlagsúlyhoz a bizonytalan ezüstfinomság, valamint a típusok eltérő mennyisége is csatlakozik, e sok óvatosságra intő tényező miatt a pénzcserével kapcsolatos kincstári törekvés célja sem állapítható meg. Ezért a renovatio monetae gyakorlata mellett és ellen is hozhatók fel érvek: mellette a több típus tulajdonképpeni létezése, továbbá a H17 jelzetű dénár két, bár kevésbé hiteles kincsben való nagyobb mennyiségű egyedüli előfordulása,105 végezetül az a tény, hogy a H14-H17 érmeképei ugyan alapvetően különböznek Salamon király összes elődjének vereteitől, mégis az egymáshoz hasonló zárt csoportjuk miatt aligha tükrözhettek eltérő eseménytörténeti hátteret,106 vagyis kibocsátásuknak kizárólag financiális oka lehetett. A fentieknek ellene szól viszont az, hogy a számításból kizárható H16-on kívüli H14-H15-H17 hármasból kettőnek kifejezetten hasonló érmeképe volt, vagyis a H17 típusnak mindenképpen a másik kettő közé kellett ékelődnie. Azt viszont fentebb jeleztem, hogy az eltérő mennyiségi adatok nem utalnak arra, hogy a ritkább H14 vagy a H15 típust a H17 teljes cseréje igényével hozhatták volna forgalomba. Ellene szól továbbá még a nem periodikus kincstári célú pénzújítás meglétének az is, hogy a Salamon királyságával párhuzamosan 10 évig (1064 január - 1074 nyara) uralkodott Géza dux — apja nyomdokán haladva — csupán egyetlen érmetípust veretett (H18),107 sőt királyként sem biztos, hogy nem így járt-e eL Amennyiben a H19 és a H20 önálló kibocsátásnak tekintendő,108 akkor az utóbbi rendkívüli ritkasága miatt semmiképpen sem készülhetett pénzcsere céljára. Amúgy is nehezen képzelhető el, hogy a hasonló érmeképű H18, H20 és H19 sorozatban váltotta volna egymást! Összegzésképpen tehát elmondható, hogy Salamon uralkodása alatt megkezdődött a régi érmék ritka és rendszertelen cseréje, amelyet a pénzleletek bizonysága szerint nem sikerült következetesen végrehajtani. Géza hercegi minőségében nem, sőt talán királyként sem élt ezzel a jövedelemszerző lehetőséggel. 2.5. I. (Szent) László (1077-1095) Hóman Bálint monográfiáját követően rögzült, hogy I. (Szent) László „már számolt a periódusonként való kényszerpénzújításnak a külföldön meggyökeresedett és András idején hazánkba is utat talált rendszerével. Tizenkilenczévi10 9 uralkodása alatt tíz éremfajt bocsátott forgalomba, tehát — mint Salamon — kétévenként élt a pénzújításban rejlő jövedelmi forrás kihasználásával. A pénzújításból húzható váltási jövedelmet élvezte, de nem használta azt fel — legalább is rendszeresen nem — alacsony nyerészkedési czélokra. Pénzeinek súlya és finomsága mutatja, hogy nemcsak megelégedett a kor felfogása szerint jogos pénzverési illetékkel, hanem a kétévi pénzkibocsátás rendszerét a pénzláb megjavítására is felhasználta".11 0 Hóman Bálint e kétéves ütemezésnek megfelelően sorba is rendezte a király vereteit, amelyek közül a második típus (H23) példányain megfigyelte az I. András H9 jelzetű denáránál tapasztalthoz hasonló körülnyírást. Ez a csonkítás „előfordul szórványosan a következő érmefajoknál (H29, H25, H22, H28, H30) és tetőpontra jut a (H24) sz. éremben.. A csonkítás eredetét — tekintettel a körülnyírt példányok nagy számára — ezeknél is, mint I. András pénzeinél, a
