Századok – 1996
Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823
A KORA ÁRPÁD-KORI PÉNZÚJÍTÁSRÓL 831 (CNH 12) azért csonkította meg, hogy egy könnyebb pénzlábhoz igazítsa azokat (CNH 13-14), miközben a lenyírt érmeszélekből nem kis nyereségre tett szert.66 Hóman Bálint arra gondolt, hogy I. András tudatosan törekedett a pénzláb növelésére és a pénz értékének csökkentésére, s a pénzújítás vélt korabeli cseh gyakorlatából következtetett úgy, hogy a 11. században „először Csehországban, s nem sokkal utóbb nálunk is I. András és Salamon korában a periódusonként való pénzújítás vagy kényszerpénzváltás rendszere lépett életbe".67 Az „Európa szerte csak Csehországban" kimutatható újdonságra való gyors reagálást nem tekintette véletlennek, hiszen „I. András leánya és Salamon nővére, Adelhaid hercegnő, a morva Vratiszlávnak, a későbbi cseh királynak volt felesége. E rokoni kapcsolat magyarázza meg a cseh rendszer magyarországi meghonosodását".68 Úgy találta, hogy a csekély leletszámból rövid forgalmi idejűnek ítélt H8 (CNH 11) típusú dénár még az elődeiénél (Hl, H6, H7) is könnyebb pénzláb alapján készült, s bár a nehezebb H9 (CNH 12) követte, kevés forgott belőle teljes súlyban, mert a H9 leletpéldányainak többsége körülvágottan bukkant feL Ez „a csonkítás — tömeges előfordultát figyelembe véve — sem a pénzverők ügyetlenségének, sem egykori pénzhamisítóknak és csalóknak rovására nem írható. Minden jel arra mutat, hogy ezeket az obolusokat már a királyi pénzverdében a kibocsátás előtt megcsonkították. Valószínű, hogy a korábban teljes nagyságban forgalomba hozott pénzt is beváltották s azután megcsonkítva újra forgalomba hozták".69 A kincstári manipulációk feltételezése mellett természetesen azt sem zárhatta ki, hogy a kereskedők vagy a magánszemélyek is körülvághatták a kezükhöz került ép érméket.7 0 I. Andrásnak a pénzei körülnyíratásával végrehajtott értékcsökkentő eljárásáról vallott nézetét Hóman Bálint később is fenntartotta,7 1 sőt Günter Probszt még 1958-ban is változtatás nélkül vette át.72 Feltevését jóval később Györffy György utasította el,7 3 viszont Gedai István még a legújabban is azt jelentette ki, „hogy I. András rendelte el a pénzek eleinte kétévenkénti, majd évenkénti beváltását új pénzre".7 4 Az ütem jelzése azért is meglepő, mert Hóman Bálint nem állapította meg az I. András korában bevezetni vélt pénzújítás periódusát, hiszen uralkodása idejére csak primitív formában meghonosított változatát, a körülnyírást keltezte.75 Nem véletlen, hogy a renovatio monetae kérdését önálló munkában tárgyaló Stanislaw Suchodolski I. Andrással kapcsolatosan e gyakorlattal szintén nem számolt.76 Megjegyzendő, hogy miután fentebb kiderült, hogy a periodikus pénzújítás műveletét I. András korában nem lehetett cseh környezetből kölcsönözni, hiszen ott sem működött ekkor még, Hóman Bálint feltevése azért sem volt szerencsés, mert a cseh pénzverés a magyartól teljesen eltérő módon fejlődött. Ezt több, gyakran párhuzamosan tevékenykedett hercegi, ül. időnként királyi és hercegi pénzverde (Brno, Mélník, Olomouc, Plzen, Podivín?, Prága, Vysehrad, Znojmo) párhuzamos tevékenysége, valamint nagy számú típus, típusváltozat kibocsátása jellemezte, így mind az első magyar királyokkal egy időben hatalmon volt cseh hercegek, mind pedig a részben apósával, majd sógorával párhuzamosan uralkodott II. Vratislav (1054-1061-1086-1092) oly nagy számú érmetípust veretett,77 hogy azzal a magyar- kibocsátás tempóját még I. (Szent) László korában sem lehet összevetni! Igen tanulságos az I. András uralkodási idejére utaló terminus post quem-ü 2 csehországi kincs összetétele is: az 1004-1055 közé keltezhető 4 kg érmét tartal-
