Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
796 MAKKAY JÁNOS D. Joannem Verber Budensem Sacerdotem copia facta est, quorum quasdam subiungam fidei ergo rapsodias." Lazius, Wolfgangus: Dekaden der österreichischer chronicae in latein beschrieben. Manuscript in the Austrian National Library, Österreichische Nationalbibliothek, Ilandschriftensammlung, Cod. 8664, Cod.7961, fol. lr-21v . Cf. Michael Mayr: Wolfgang Lazius als Geschichtschreiber Österreichs. Innsbruck, 1894, pp. 56-57.: Castaldo, berichtet Lazius, übersandte aus dem gefundenen Schatze des Mönches dem König tausend Lysimachen und einen goldenen Drachen im Gewichte von fünfhundert Dukaten nach Wien, den grösseren Theil aber behielt er für sich. Nicht nur diese Goldstücke habe er selbst gesehen, da sie ihm von Ferdinand zur Erklärung übergeben worden waren, sondern bereits mehrere Jahre vorher haben Kaufleute, welche von Wallachen in Siebenbürgen kauften, die gleichen Münzen erhalten. Alle seien drei Dukaten schwer und tragen die gleiche Inschrift und das gleiche Bild.'21 Note [2] on p. 57: Fol. 189f: Quoniam de thesauro monachi constabat caesari.mox ab obitu mille lysimachos ac draconem aureum pondere quingentorum ducatorum caesari ceu spolium Viennam transmisit, cum meliorem sibi abegisset partem. Porro non illos solum mille aureos conspexi, quorum quilibet trium ducatorum habebat pondus, a caesare ipso mihi ad interpretandum exhibitos, verum etiam a mercatoribus passim, qui a Walachis in Dacia emerant, pluribus antea annis oblatos conspexeram, quorum erat omnium eadem inscriptio idemque symbolum, videlicet facies iuvenis imberbis, diademate cincti in capite, in quo duo cornua hircina eminebant, et in altera parte icon Palladis sedentis cum inscriptione graeca: ВатЛыоо Avcri/taxov, id est regis Lysimachi. - Az egész kérdésről részletesen lásd Makkay 1995a, p. 981., továbbá ugyanott, Források, Bucholtz (pp. 995: eine halbe goldne Schlange mit Lysimachus-Münzen angefüllt), Lazius (p. 1009: draconem aureum), Miles (p. 1011: eine güldinne Schlange). 29 Cf. F.B. von Bucholtz: Geschichte der Regierung Ferdinand des Ersten. Wien, 1836, Bd. VII.,p. 293: eine halbe goldne Schlange mit Lysimachus-Münzen angefüllt. 30 Miles, Mátyás: Siebenbürgischer Würg-Engel oder chronicalischer Anhang des 15 Seculi nach Christi Geburth aller theils in Siebenbürgen theils Ungern und sonst Siebenbürgen angräntzenden Ländern fürgelauffener Geschichte.... Hermannstadt-Nagyszeben, 1670. Reprint kiadás, Böhlau, Köln, 1984. p. 45. 31 További részletekre lásd Makkay 1995a, passim, valamint Makkay 1995b és 1995c, a források adataival. 32 J. Winkler: Personiflcarea Daciei pe monedele romane imperiale. StCl 7, 1965, pp. 230-231, további adatokkal. - Reichert 1993, pp. 313-314. 33 Reichert 1993 p.313. - К. Cichorius: Die Reliefs der Traianssule. Berlin, 1896, Textband 2, Taf. 23, Bild 74 u. 75. - Bartoli-Belloni-Ciaccone 1672, Tab. 22, a 146. részlet. 34 Részletesen Makkay 1995a, különösen 1995b, 1995c. 35 Homann 1985, pp. 132-133. 36 Dio Cassius 72, 8-10. 37 Alföldi 1942,p. 197, és a 269. jegyzet, további teljes irodalommal 1942-ig. 38 Harnack 1894, p.854. 39 Azokat a kifogásokat, hogy a senatushoz intézett levél hamisítvány voltát az bizonyítaná, hogy szerinte térdre borult keresztények imádkoztak a csodáért (ami Marcus Aurelius idején valószínűtlen lenne), értéktelenné teszi, hogy Marcus „felszabadított rabszolgák tömegeit, balkáni rablókat, gladiátorokat" is felhasznált csapatai kiegészítésére és újak létesítésére (Alföldi 1942, p.195). Miért ne lehettek volna közöttük keresztények is? Egy praefectus praetorio, Vitrasius Pollio egyébként feltehetően éppen az a kijelölt személyiség volt, aki ebből az alkalomból a császár kegyelmi végzését továbbította a provinciák keresztényeihez (lásd Ilarnack 1894, p. 863, 3. jegyzet!). Pollio nevét egyébként említi ez a senatushoz intézett, állítólag Marcus Aureliustól származó levél is. 40 Orat. II. in XL martyres, Opp. Paris, 1638, III. kötet, 505-506. Harnack, 1894, p. 860. után. A legenda azon alapszik, hogy a Marcus Aurelius hajdani csatáiban résztvett legio XII fulminata 40 kisörményországi keresztény katonáját Licinius császár (307-324) alatt Sebaste-ben kivégezték, ők voltak a 40 mártir. A légió elődje ott volt a szarmaták-kvádok elleni felvidéki és alföldi csatákban, sőt vannak, akik nevét - fulminata - kapcsolatba hozzák az esőcsoda alatti villámlással. Lásd Harnack 1894, p.859! 41 Ekklesiastiké istoria V,5,4. 42 Harnack 1894, pp. 836-841.
