Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
788 MAKKAY JÁNOS a praetiosa közelebbről drágaköveket és aranyat jelent, relikviákat és keresztet a Szent Sírtól (Reliquiae domini Salvatoris atque De sepulchro Domini). 807-ben a kalifa és a patriarchák közös követsége által a császárnak hozott ajándékok között volt egy finom vászonból való sátor (amelynek még a sátorzsinóija is kiérdemelte a csodálatot), selyemruhák, keleti illatszerek, krémek, balzsamok (vestes et aromata), továbbá egy vízóra, amelyet maga Harun küldött Károlynak: fueruntpraeterea munera... et horologium ex auricalco arte mechanica mirifice compositum. Továbbá majmok, fűszerek, gyógyszerek, kenőcsök, nárdusolaj.335 Edényekre nem találtam említést (bár nem kizárt, hogy voltak ilyenek is az ajándékok között, de nem volt módom az eredeti okiratokat tanulmányozni). További fontos körülmény, hogy a kalifa követségei nem Spanyolországon keresztül érkeztek vagy mentek, hanem Észak-Afrikából először Pisába hajóztak, és onnan tovább az Alpokat délről kerülték meg, máskor Trevison vagy Massilián át, és vissza is hajóval Észak-Afrikába. Végeredményben tehát legendákon kívül semmi bizonyíték sincs arra, hogy a Khoszrau-csészét tényleg Harun küldte volna a császárnak. Több, mint valószínű, hogy a Khoszrau-csésze soha nem is volt a bagdadi kalifa vagy bármely arab uralkodó tulajdonában az utolsó szászánidák után, hanem legkésőbb akkor, amikor Mervben megölték Ш. Jazdagirdet, kazárok, onogurok vagy bármiféle nyugati törökök kezére került. A csésze legkésőbb azt követően, más összegyűjtött értékekkel együtt az onogurok kincstárában volt, és jóval Kuvrat kagán halála után a késő avar kori kagánok kincstárába került a Duna-Tisza közén lévő ringben. Innen rabolta el sok minden mással együtt 795-ben Erik herceg (vagy kapta ajándékba Pippin), és így jutott Aachenbe, az akkor létrehozott Karoling-kincstárba, Nagy Károly tulajdonába. Úgy gondolom, hogy ez sokkal valósabb rekonstrukciója a csésze hosszú útjának a szászánida királyi kincstártól az aacheni udvarig, mint Harmatta hipotézisei. VI. Összefoglalás Összefoglalásunk nagyon rövid lesz. Három, egymással összefüggő témát igyekeztünk új szempontok szerint, és amennyire ma külföldi könyvek híján lehetőségünk volt rá, új adatokat is figyelembe véve megvizsgálni: az Európába irániak révén került sárkányos zászló és a vele kapcsolatos arturi mondakör, amelynek tárgyi maradványa és gazdag irodalmi hagyatéka van, egy, inkább csak ábrázolásokban fennmaradt hősi történet, a Szent Lászlólegenda pihenési jelenete, amelynek igazi mivolta széles összefüggéseinek vizsgá- -lata nélkül nem derülhetne ki, valamint a leletekben, történeti forrásokban és nagyon régi legendákban is ránk maradt jelenség, a mágikus csésze hite. A Szent Grál, a Nartyamonga, az Árpádok ékköves arany-, és Szent László ezüst csészéje, a Khoszrau-csésze és nagyszéksósi páija kérdései. Mind a háromban közös az, hogy egészen nyilvánvaló a keleti eredetük, azon belül pedig a ma rendelkezésre álló történeti, régészeti, irodalmi és vallástörténeti források szerint az ókori iráni népek (styeppiek és nem styeppiek) hagyatékára vezethetők vissza. Ez nem jelenti azt, hogy egy részletesebb elemzés ne tudná
