Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
A SÁRKÁNY MEG A KINCSEK 781 telített hun kori, sőt hun együttesnek tartotta a kincset, nagy megelégedéssel írván, hogy „a nagy-szent-miklósi lelet rejtélyeit megoldottam,... Ha Salamonnak [Salamon Ferencz] sikerült valószínűvé tennie, hogy Szeged volt Attila király székhelye, miért ne tolnók azt néhány mérfölddel odább Nagy-Szent-Miklósra? E föltevés megfejtené, miért találtuk épen itt, e helyen, egy csomóban három nép: a góth, hűn, gepida nép fejedelmi hagyatékának jelentékeny töredékét. És ezzel valószínűségre emeltük Pulszky Ferencz 1878-ban a m. tud. akadémia nagygyűlésén tett nyilatkozatát, melyben hajlandó volt a hónoknak tulajdonítani a nagyszentmiklósi kincset."28 1 Mások dolga megfejteni, miért nem sikerült mindmáig még részleges egyetértésre sem jutni a nagyszentmiklósi kincs művészi környezetének, műhelyeinek, birtoklásának, felhalmozásának és elrejtésének kétségtelenül nem egyszerű, de azért megfejthetetlen titoknak sem tartandó kérdéseiben. Mint jellegzetes példára, az avar és a magyar őstörténet két jeles szakértőjének jelentősen eltérő véleményére utalunk. Bóna István szerint „a kétségtelenül közép-ázsiai vagy kaukázusi, Szaszanida perzsa eredetű hagyományokat, motívumokat, szimbólumokat leszámítva - nincs közvetlen köze az Eurázsiából ismert más 8-10. századi ötvösművészetekhez sem". Továbbá nemcsak lelőhelye, hanem a fémművességben és az edénykészítésben megtalálható párhuzamai (Bócsa, Bábony, Atokháza, Ozora, Nemesvarbók, Budapest, Zsély, Ada, Mödling, Dunacséb, több más, meg nem nevezett késő avar [kori] sír, a 7. század végén feltűnő, közép-ázsiai eredetű festett avar korsók) alapján a késő avar kori művészet körébe tartozik.282 A kincs aranya viszont „a 7. századi avar vagy pontusi onogur-bolgár kagáni kincstárból származik.... A nagyszentmiklósi kincs a fentiek szerint a késő avar kultúra, írás, nyelv, művészet, vallás és mitológia páratlan emléke. A kincs soha nem került sem frank, sem bolgár kézbe. Valószínűleg 796-ban menekítették Pippin elől a Tiszántúlra, és Krum, vagy Omurtag bolgár támadásakor ásták el".283 Ehhez képest teljesen más felfogást képvisel ugyanabban a kötetben Györffy György, aki szerint „Lehet, hogy Ajtony volt az elrejtője a nagyszentmiklósi aranykincsnek, amely a Marosvár és Nagyősz között fekvő Nagyszentmiklóson került elő. A kincs eredete régóta vitatott,... régészetileg több kelet felé mutató csoportra különíthető, és így az idők folyamán több helyről tezaurált együttesnek is tekinthető".28 4 Györfiy felfogása persze abban az esetben lenne különösen figyelembe veendő, ha át tudná hidalni az éppen szerinte kihalt, kipusztult, éhen halt285 avarok utáni néptelen 9. századot, és meg tudná magyarázni, hogy a 796 és 895 között állítólag néptelen Alföldön milyen közvetítéssel örökölhette Ajtony a 11. század elejére a kincset. Ha viszont abból indul ki valaki, hogy a 9. század elején az Alföldet elfoglaló Krum és Omurtag, vagy csak Glad utódja volt a 11. századi Ajtony,286 akkor Bóna és Györfiy felfogása akár összhangba is hozható. Csak anynyit kell feltételezni, hogy Pippin érkezésekor 796-ban a kagáni kincstárból elmenekített rész végül Krum vagy Omurtag kezébe került, és így nem a Tiszántúlra menekült avarok ásták el a bolgárok elől, hanem a bolgárok egyik utódja rejtette el a honfoglaláskor vagy a 11. század elején. (Egy olyan lehetőséget nyilván kizárhatunk, hogy a 796-ban elrejtett kincset éppen Krum vagy Omurtag emberei találtak volna meg, bár ez elvileg nem lehetetlen) A kincs különböző másodlagos
