Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
A SÁRKÁNY MEG A KINCSEK 779 végül Nagy Károly kezébe került, és amikor a császár abból ajándékokat adott, egy olyan fontos apátság, mint a Szent Móric, bizonyára részesült belőle. Ha pedig feltételezzük, hogy a kincsben volt egy kagáni jogar is [és miért ne lett volna], akkor több, mint jogos a feltételezés, hogy ezt a pogány szimbólumot szétszerelték, hogy egy istentiszteleten használt szent edényt, a Szent Móric apátság kannáját díszítsék darabjaival. Nem kizárt, hogy a kanna aranya is az avar kincs része volt. Alföldi egyébként a honfoglaló magyarság fémművessége, továbbá a dunai bolgárok és a posztszászánida művészet motívumai között szoros rokonságot mutatott ki, bevonva a körbe a bezdédi tarsolylemezt és több más leletet.27 6 Összefoglalóan itt csak annyit, hogy Alföldi cikke megerősít abban a véleményünkben, hogy Khoszrau csészéjét nem a kalifa ajándékozta Nagy Károlynak, hanem az is a kagáni kincstárból került Aachenbe, 795-796-ban. A kérdés általános részéről e tanulmány befejezésében lesz szó. V A nagy szentmiklósi kincs néhány kérdése Aligha véletlen, hogy Alföldi András ezt követően három részre osztott tanulmányban foglalkozott a nagyszentmiklósi kincs keleti párhuzamaival.27 7 A cikkek összefoglalható tanulsága az, hogy számos adat támogatja a kincs közép-keleti, de semmiképpen sem bizánci összefüggéseit, és Alföldi szerint azt, hogy rokonvonásai leginkább a szászánida királyság bukását közvetlenül követő, posztszászánida-korai arab fémművességben vannak. Összehasonlításaiban viszonylag kevés figyelmet szentelt a szászánida tálaknak, kancsóknak és kelyheknek. Nincsen szándékunkban részletesen foglalkozni az európai régészet és művészettörténet egyik legfontosabb együttesével, a nagyszentmiklósi kinccsel. De furcsálljuk azt, hogy immáron kétszáz évvel megtalálása után, mindmáig nem került sor arra, hogy darabjainak összes közölt párhuzamait (főleg az egész világ múzeumaiban szétszórt szászánida tálakat, kancsókat, csészéket és kelyheket) mellétéve elemezzék a darabok kapcsolatait. Sőt, e két évszázadban még arra sem nyílt alkalom, és ez jellemző a kérdés magyar kutatóira, hogy a kincs megtalálásáról szóló magyar nyelvű levelet közzétették volna. Mielőtt tovább lépnénk, szeretnénk ezt a kapitális mulasztást pótolni. Részben azért, hogy ebben a bonyolult kérdésben az olvasó lélegzetvételhez jusson. Nos, az iratot Nákó Kristóf szentmiklósi földesúr bérlője, Németh József írta 1799. szeptember 16-án a budai királyi kamara valamelyik hatalmasságához. Hangsúlyozta benne a kincshez fűződő jogait, és részesedést kért a vételárból. A régies nyelvű, de kiváló magyarsággal írott levél a következőképpen szól: Méltóságos Kegyelmes Úr! Azon itt Nagy Sz. Miklóson Neza Wuin nevezetű rácz paraszt gazda ember által találtatott arany edényekből álló kincs eránt, (melly is Pesten az Ngy Sz. miklósi Uraság Provisorja, Bárczellini úrnak rendeléséből az görög ugyan ide való kereskedőktől elvétetett, és az után az királyi fiscusnak által adatott:) ezen következendőket kívántam Director Urnák tudtára adni.
