Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
772 MAKKAY JÁNOS magát. A későbbi П. Khoszrau (590-628) Maurikiosz császár segítségével visszanyerte a trónt, Bahrám a nyugati türkökhöz menekült, akik később a király kérésére megölték. 590-ben a száműzetésben lévő II. Khoszraunak egy Rusafaya nevű edessai előkelő megmutatta óriási számú arany- és ezüstedényét. Ezeket 622-ben elrejtették Heraclius elől, de a 9. század elején az arabok megtalálták, és Harun al Rasid elkobozta őket.239 12. 611-ben háború tört ki a perzsák és a hephthaliták, továbbá a kusánok között, és a nyugati türk kagán csapatokat, 30 ezer fegyveres vitézt küldött utóbbiak, a vazallusai segítségére. A türkök nagy győzelmet arattak, és egészen Rayig és Iszfahánig nyomultak előre.240 13. 621-628 között zajlottak Heraclius császár szászánida-háborúi. Ezek során 623-ban elfoglalta és kirabolta Sízben (Takht-e Szulejmán) a hatalmas szászánida szentélyt. Harmadik perzsa hadjáratán 627-ben Dasztagirdben kifosztotta II. Khoszrau kedvelt palotáját, ahol rengeteg kincset talált.24 1 Összefogott a Kaukázuson átkelt kazárokkal,24 2 és megostromolta Ktésziphont. Ez volt az első bizánci-kazár kapcsolatfelvétel. Nem tisztázott még, hogy ekkor a kazárok a saját szakállukra cselekedtek, vagy nyugati türk kagánjuk parancsára, és hogy más nyugati türkök is részt vettek-e a hadjáratban, amelyben Heraclius végeredményben végzett a szászánida állammal. A hadjáratok céljaira Heraclius óriási menynyiségű ezüstöt kapott kölcsön a Hagia Sophia székesegyháztól. Ez az ezüst nagyrészt a vandálok által 455-ben Rómában zsákmányolt ezüstből származott, amit 534-ben Karthágóból Belizár vitetett Konstantinápolyba. A kölcsönt Heraclius a perzsa hadjárat nemesfém-zsákmányából fizette vissza. Nyilván nagy számban voltak benne arany- és ezüstedények is.243 14. Amikor a szászánidák és Bizánc között ezek a háborúk folytak, Ton Jabgu nyugati türk kagán egészen az Indus folyóig nyomult előre, és elfoglalta a legfontosabb városokat.244 15. Az utolsó szászánida király, Ш. Jazdagird (632-651) 637-ben (Qádisszijánál) és 641-ben (Nahávand mellett) végleges vereséget«szenvedett az araboktól. 637-ben a királyi kincstár arab kézre került Ktésziphonban. Tételezzük föl, hogy Jazdagird megmentett kincsekkel együtt menekült 651-ben a mervi perzsa helytartóhoz, Mahoé-hez, aki sógori viszonyban volt a nyugati türk kagánnal. Mahoé értesítette a kagánt, aki segítségére sietett. Egy más változat szerint a hephthaüta Nézak tarkhán jött segítségül. Ekkor Jazdagird tovább menekült Mérvből, de nem jutott messzire, mert még Merv mellett egy malomban a molnár egy malomkővel agyonverte.245 Harmatta szerint, amikor az arabok közeledtek fővárosához, Ktésziphonhoz, Jazdagird valószínűleg kincstárával együtt Szisztánba, majd Nisápurba ment. Mikor ott hívei cserbenhagyták, egészen Mérvig menekült, és ott került sorra tragikus találkozása a nyugati türk Tirek tarkhánnal és katonáival. Megölték Jazdagirdot, és kincsei, a Khoszrau-csészével együtt Tirek vezérei és katonái kezébe kerültek, a csésze egy Irk Ir/Ar nevű parancsnoké lett.24 6 16. Kr. u. 656-661 között azonban az arabokat a nyugati türkök még ki tudták szorítani Kelet-Iránból, és a kagán vagy jabgu Szisztánban helyreállította egy időre III. Péroznak, III. Jazdagird fiának az uralmát.247
