Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
768 MAKKAY JÁNOS nyakperece a hiónitákhoz.21 2 A tárgy tehát rablóhadjáraton került a hjón/hión/hun, vagy a hunokhoz csatlakozott alán harcos kezébe. A hadjárat állhatott a szászánidák szolgálatában, de indulhatott ellenük is. Lehetett tehát a csüngő zsold, jutalom vagy zsákmány Felsorolunk majd néhány lehetőséget, amelyek egyikébe talán a wolfsheimi csüngő nomád gazdájának iráni kalandja is besorolható. Harmatta szerint szogdiai hiónitáktól (Chionitae) a kazahsztáni hunokhoz, az európai hunok elődeihez került, majd azok közvetítésével juthatott el Győr területére a Széchenyi téri hun kori temető 5. sírjában talált érem, egy kusán uralkodó kb. 281-293 között vert bronzpénze is.21 3 A fentiek ismeretében tehát aligha meglepő, hogy Kuvrát kagán 1912. június 11-én a Dnyeper bal oldali mellékfolyójának, a Vorszklának a völgyében, Malaja Perescsepinánál, a sztyep és az erdős sztyep határánál megtalált sírjában olyan szászánida arany- és ezüstedények is voltak, amelyek kétségtelenül a szászánida királyi udvar számára készültek. Az egyik aranyozott ezüsttál II. Sápúrt (Kr. u. 309-379, sőt egyesek szerint I. Sápúrt, 240-270) ábrázolja hegyikecske-vadászaton. Az Ermitázs katalógusa a darab készítését Sápúr uralmának elejére, 310-320 közé teszi, a tálat tehát Kuvrát sírjába kerüléséig 350 évig tartották különböző kincstárakban, vagy használták folyamatosan. Werner szerint a tálra bekarcolt szogd számjelek szerint már 300 éves régiségként került Kuvrat tulajdonába, tehát valamikor a 7. század első harmadában, mondjuk 600 és 633 között.214 Ezen kívül még négy szászánida-készítésű aranyedény és egy ugyancsak aranyozott ezüsttálacska volt Kuvrat sírjában,21 5 amelyeknek közelebbi keltezése nehezebben állapítható meg. Mivel a hajdani birodalomból kikerült, ma ismert szászánida fémedények sorában mindeddig ezek az egyedüli színarany darabok, ami rendkívül különös, de kétségtelen tény, jogos a feltevés, hogy eredetileg szászánida uralkodók számára készültek, és Kuvrat udvarába vagy diplomáciai ajándékként, vagy hadizsákmányként, vagy zsoldként, de semmiképpen sem prémkereskedelem révén jutottak.21 6 A valamikor 610 előtt született Kuvrat egy Organa nevű kagán unokaöccse volt, 610 után Bizáncban nevelkedett, ahol megkeresztelték, és 635 körül lépett nagybátyja örökébe. Amikor sikerült leráznia a Baján-dinasztia uralmát, már ő volt az onogurok kagánja. Ekkor kötött Heraclius császárral szövetséget, aminek kapcsán egy követség a császár gazdag ajándékait és a patriciusi rangot hozta számára. Heraclius 641-ben halt meg, Kuvrat pedig később, már II. Constans uralma idején, tehát 642-668 között, talán 650 körül. Werner szerint sírjába betették teljes kincsét.217 Egy másik változata szerint csak Malaja Perescsepinán történt meg, hogy egy uralkodó teljes kincsét, vagy annak csak egy részét, elsősorban nemesfémből készült és ünnepi bankettekre szolgáló edénykészleteit betették az elhúnyt sírjába.21 8 Eszerint tehát Kuvratnak voltak ünnepi bankettekre szolgáló edénykészletei Mi sem mutatja jobban a sztyeppi és a pontusi onogur uralkodó réteg perzsa kapcsolatait, mint az a két szászánida aranyozott ezüsttál, amelyek a Malaja Perescsepina közvetlen közelében lévő Novüe Szanzsarü-ban, illetve nyugatabbra, a Bug bal oldali vizének a völgyében, Glodoszüban kerültek elő, gazdag nomád főnökök feldúlt sírjaiból.219 Ha tehát be is tették Kuvrat sírjába az összes, tulajdonába került szászánida nemesfém-edényt, azok csak egy részét jelentették azoknak a szászánida korsóknak, tálaknak és kelyheknek,22 0 amelyek
