Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
758 MAKKAY JÁNOS Vargyas Lajos adataira támaszkodva, de ott marad a kérdés, hogyan kerülhettek ilyen távoli motívumok a magyar népköltészetbe és legendakörbe, amikor a magyarság nagy tömegében nem ázsiai, hanem európai nép. Szóba jönnek nála az Árpád honfoglalása előtt itt élt türk népek, így az avarok, akiknek a kora telítve volt keleti népekkel, irániakkal éppen úgy, mint türkökkel.172 Végül úgy summázza a kérdést, hogy „... a Szent László-legenda a magyar nép Keletről hozott egyik — elpusztult — hősi énekének keresztény lecsapódása.... Tekintettel arra, hogy a falfestmények a középkori Magyarország határterületein vannak, feltehetően egy ősi segítő hősnek az emlékét kapcsolták Szent Lászlóhoz. Mivel pedig a székelyek jelenléte éppen a keleti és nyugati határvidékeken tömeges lehetett, és a székelyekről feltehető, hogy az első honfoglalás népeiből maradtak a Kárpát-medencében -... - ezzel megteremthetjük a magyarázatát a Belső-Ázsia felé vezető képi és mondai elemeknek. Ezek sajátos interpretatio ecclesiastica révén kerülhettek templomainkba".17 3 A pogány, keleti elem mibenléte az egyetlen, amely ebben a csaknem végleges történeti értékelésben még tisztázásra vár. Vargyas Lajos és Demény István Pál a legenda elemeinek számos keleti, nyugati és déli kapcsolatára mutattak rá a népköltészetben, a balladák világában17 4 Vargyas szerint a fa alatti jelenet a pihenéssel kimutathatóan a magyarság felől terjedt nyugati és északnyugati irányban17 5 A Waltharius-történet és az Artur-részletek ismeretében azonban világos, hogy Vargyas tévedett, hiszen 895 utáni magyar népköltési anyag még nem jelenhetett meg a 10. század elejétől nyugaton, az Artur-kör keletkezési idejéhez pedig még a 8-9. század is késői. Vagy a magyar etnikum kárpát-medencei megjelenését kell tehát korábbra tennünk, vagy más megoldást kell keresnünk. Abban van igaza Vargyasnak, hogy a jelenet keletről jutott el nyugatra, és esetleg még abban is, hogy ezt a jelenetet a magyarok szibériai típusú hősénekekből örökölték a honfoglalás előtti időkből (ha 895 előtti keleti átvételről van szó, valamelyik vagy több türk néptől). László Gyula ebben a szibériai kérdésben jobb megoldást talált: az egykori szibériai késői szkítaság hagyatékára gondolt.17 6 A-zonban mi azokkal a sztyeppi iráni, és nem szibériai, népeket mozgató vándorlásokkal hozzuk kapcsolatba a Szent-László-legenda pihenési jelenetét, amelyek a Kárpát-medence (és a római birodalom) közvetítésével a sárkányos zászlót és az Artúr mondakör elemeit is elterjesztették nyugaton. A megfelelő motívumok, itt most a pihenési jelenet, a még pogány magyar hitvilágba és népköltészetbe akár még a Kárpátoktól keletre, akár már a Kárpát-medencében átkerülhettek, az ősmagyar népcsoportok megjelenését ott vagy itt megérő iráni, szarmata/alán népektől. A szibériai lemez és más emlékek ugyanis kétségtelenné teszik, hogy iráni eredetű népmesei-epikai-mitológiai történetről van szó. Fontos, hogy eljutott erre a következtetésre később maga Vargyas Lajos is, de csak egy rövid vitacikkében17 7 Mint írja, az európai lovagi kultúra kialakulása akár össze is függhet a styeppi lovasnomád örökséggel. H. Nickel például a lovagi kultúra kialakulásának és az Artur-mondakörnek az eredetét styeppi gyökerekre rámutatva vetette fel. És Vargyas itt néhány mondatban ismerteti a „szarmata kapcsolat" fentebb már felvázolt összefüggéseit Scott Littleton és Nickel cikkei alapján, nem hivatkozva az egyik fő bizonyítékra, a sárkányos zászlóra, és természetesen nem tudva még a dák aranysárkányról. Megemlíti viszont Nickel után
