Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
750 MAKKAY JÁNOS Artúr legkiválób lovagjai ültek. A lakomaterem közepén állt az a mágikus erejű üst, amelyet Artúr a másvilágra, Annwn-ba tett útján szerzett. A lovagok elsősorban a Grál-kehely felkutatása közben számos hőstettet hajtottak végre. Mikor Artúr unokaöccse, Mordred szemet vetett Artúr feleségére, Guinevere-re, sor került a Camlann melletti csatára. Mordred és Artúr párviadalában az előbbi és sok lovag meghalt, Artúr halálos sebet kapott, és egy tündér Avalon szigetére, a holtak birodalmába vitte. Előzőleg azonban sor került még a kard csodájára.117 Nos, az Artúr mondakör és az oszét Nárt eposz közötti legfeltűnőbb kapcsolatok a következők: a. az a mód, ahogyan Artúr és Batradz megszerzik mágikus erejű kardjukat. Artúr Escalibur-t vagy Caliburnus-t a Tó Asszonyától kapja, míg Batradznak a szépséges és varázserejű Szatana, saját anyja adja azt a kardot, amely a hős apjáé volt. b. A tóba vagy a vízbe hajított kard motívuma, és az, ahogyan Artúr és Batradz váiják halálukat. Mindkettő halálos sebet kapott, és már-már gyászoló kísérőik a tenger partjára viszik őket. Batradz megparancsolja nekik, hogy hajítsák mágikus erejű kardját a tengerbe, Artúr ugyanezt kéri egyetlen hívétől, Bedivere-től. Mindkét történetben kétszer is megkísérlik félrevezetni a haldoklót, eldugva előlük a kardot. És amikor végül mégis belehajítják a kardokat a tengerbe, mindkét történetben csodás dolgok esnek meg. Az Artur-monda egyik 15. századi változatában egy kéz emelkedik ki a háborgó vízből, és ragadja meg a kardot. A Nárt eposzban a víz vérvörösre és viharosra változik. c. Mindkét történetben fontos szerepet kap egy mágikus csésze, kehely vagy éppen üst. Az Artur-legendában a Szent Grál, az oszét Nárt eposzban a Nartyamonga, a nártok szent kupája. Ez a kupa vagy kehely, mint láttuk is, mindkét mondában csak a legbátrabb, legnemesebb és legigazabb harcosoknak kínálja fel magát.11 8 A G. Dumézil által közölt oszét szövegek szerint119 ez a Nartyamonga vagy Uac[i]amonga egy nagy, üst-szerű kehely, amely sohasem szárad ki, és az, akinek rendelkezésére áll, sohasem akar többé másból enni vagy inni. Ráadásul mágikus erejű képességet is tud adni, például jövőbelátást. De csak az ihat belőle, aki félelem és gáncs nélküli, hero sans tache. Ezért állandó a vita, hogy ki legyen méltó az őrzésére. Máskor az oszét kehely csak akkor nyújtja magát ivásra, ha egy nagyon bátor harci kalandot a résztvevő a valóságnak megfelelően mesél el. Az Artur-hagyományokban pedig Lancelotnak, annak ellenére, hogy kiváló harcos, nem adatik meg a Grál, mert közismert Guinevere-rel kapcsolatos árulása. Közös a két mondavilágban az a részlet is, hogy végül csak a lovagok csapatának a vezetői, Batradz, illetve Galahad voltak képesek a kehely megszerzésére. Nem kétséges, hogy lényeges különbségek is vannak a Szent Kehely oszét és nyugati hagyományai között, mivel a Szent Grál a középkori formájában már egy keresztény szimbólum lett, míg a Nartyamonga mindvégig megmaradt pogány jelképnek. Másrészt azonban, a Szent Grálnak is megvoltak a maga mélyen gyökerező kereszténység-előtti, pogány előzményei, hiszen egy 10. századi, de jóval korábbi hagyományokra visszatekintő welszi vers beszél Artúrról és egy mágikus üstről: Artúr, még nem mint király, a Halottak Szigetéről, Annwn-ból megszerzett egy üstöt vagy inkább kelyhet, amelyet sötétkék zománc díszített, és gyöngyök voltak a pereme körül.120 Éppen e díszítés miatt a szarmata kapcsolat keretén belül nem
