Századok – 1996

Történeti irodalom - Szocialnije dvizsenyije na zapade (Ism.: Jemnitz János) III/727

TÖRTÉNETI IRODALOM 729 Subin áttekintéséből jól látszik a folyamat (s nemcsak egyetlen, egyszeri mozzanat), majd ugyanezen a nyomvonalon persze fény derül arra is, hogy a hosszú Thatcher-korszakban ezek a szakszervezetellenes törvények miként kerültek napirendre, hogyan erőltették át a parlamentben, miért nem került ekkor sor keményebb ellenállásra. Mindennek hátterében a szigetországban is ott áll a hagyományos nagy iparágak leépülése, és nagy szakszervezetek megrendülése, a bányászok esetében tudatos elsorvasztása. Ezek azonban csak a fő vonalak. Nem lehet megfeledkezni a nagyon éles szociális polarizációról, ami a munkásság sorában is végbement, s aminek azután további következményei voltak. Miként arról sem, hogy a kékgallérosok mellett mind a tanárok, mind általában a közalkalmazottak és kiváltképpen az egészségügyi alkalmazottak, akik a nagy modernizációnak és a privatizálásoknak kárvallottai, s semmiként sem haszonélvezői voltak (főként amikor a Thatcher-féle szociális kiadások megkurtítása egyre nagyobb méreteket öltött), nemeseik nagy és ütőképes szervezeteket hoztak létre, hanem sztrájkolni is tudtak. Mikor a konzervatívok elérték a bányászok és a bányászszakszervezet „eltüntetését", akkor hamarosan új ellenfelekkel és alternatívákkal találták magukat szemben. E nagy összefüggések mellett Subin írásában is sokféle kisebb „gyöngyszemre" is bukkanhatunk. Itt gondolok a híres clyde-vidéki hajóépítő üzem „fordított sztrájkjára", amikor a munkások a bezárás ellen lázadtak fel, vették kezükbe a termelést és hosszú hónapok után ők győztek: a gyárat nem zárták be. Ugyanígy érdekes, hogy Angliában is az 1970-es években a szakszervezetek és a tömegmozgalmak a konzervatívokat is rászorították, hogy az üzemekben bevezessék (törvények révén) a paritásos bizottságokat, az egyeztetések rendszerét. A folyamat persze nem volt egyenesvonalú, s Subin írásából kirajzolódnak a görbék, a visszaesések is. Emellett Subin hangsúlyosan nemcsak „felülről" nézi a folyamatot. Sőt, még a Munkáspárttal szemben is azt veti fel, hogy a labouristák a munkahelyi demokráciát túlságosan az állami intézkedések útján képzelik megteremthetőnek, alkalmasint pedig az állami és szakszervezeti csúcsok tárgyalásában bíznak. Subin viszont nagy figyelmet fordít az alulról való építkezésre, a különféle helyi bizottságok rendszerének, a híres munkásbizalmiak („shop stewardok") élő és befolyásos jelenlétére. S ez is az 1970-es évek izgalmas története. Már a későbbi, az 1980-as évek thatcherista korszakának egyik oldalterméke a „munkásrészvényesek" megjelenése. Ismeretes, hogy mindettől Thatcher is, a konzervatívok is mily sokat vártak. Mindenesetre a változás e téren is komolyan veendő. 1979 és 1987 között a munkásrészvényesek száma 3 millióról 8,7 millióra emelkedett, de a részvényesek száma (s itt azt mos nem is érintve, hogy mekkora a munkásrészvények értéke és ereje!) csak a lakosság 20%-át teszi ki. Vagyis a társadalom ilyen úton való „megváltása" Margaret Thathernek sem sikerült. Fontosabb ennél az a mély társadalmi átstruktúrálódás, amely éppen az 1970-80-as években ment végbe, aminek következtében a munkásság aránya tényleg hirtelen szűkült össze, míg a szolgáltatásoknál foglalkoztatottak aránya hihetetlenül gyorsan ugrott meg (ez utóbbiak aránya 1960-ról 1985-re a 49%-ról 64%-ra emelkedett). Miután a kiemelt két ország fejlődéstendenciáit és problémáit érzékeltetni igyekeztünk, s ezzel kis fényt vetve a kötet egészének felépítésére is, még néhány szót illik mondani Drabkin zárófejezetéről. Ebben az alfejezetek szinte magukért beszélnek. Drabkin is első helyre teszi alfejezetei között a szociális változásokat, majd a következő alfejezetben elemzi, hogy mind a gazdaságban, mind a politikában milyen strukturális változások történtek az utóbbi 20-30 évben. További két alfejezetben is az abszolút jelen, illetőleg már a jövő felé fordul. Az egyikben azt mutatja be, hogy jelenleg milyen kidolgozott alternatívákat kínálnak ebben a „nyugati" világban, a másikban pedig már arról ad áttekintést, hogy milyen jövőképeket kínálnak ugyanebben a térségben. A kötet, úgy vélem, magáért beszél. Világos, hogy a történész véna mellett a kutatók gazdasági és szociológiai szempontokat tartottak szem előtt. Gondolom, az is érdekes, hogy a nagy múlttal rendelkező moszkvai intézet, a IVI, milyen erőteljesen fordul napjaink történéseinek vizsgálatához, s hogy ezen a téren a teammunkájuk eredményeket is tud felmutatni. Jemnitz János