Századok – 1996
Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69
70 PETRI EDIT Ha pedig valaki „görög"-höz vagy „zsidó"-hoz ment, mindenki pontosan tudta, hogy személy szerint kihez indult és hogy vásárlás, netán valamiféle pénzügylet lebonyolítása a célja. A görög szó egyértelmű fogalmi használatát mi sem mutatja jobban, mint az a korjelenség, hogy a blaszfémikus kifakadásokban a más etnikumokhoz tartozók sorában is „méltó" helyet kapnak. A hiedelemvilág olyan ismert alakjai, mint a boszorkány, ördög, táltos lelkű mellett a „görög" a pénznéző szinonimájaként funkcionált.5 Egyes kutatók megpróbálkoztak a „diaszpóra" kifejezéssel, is mely amellett, hogy anakronisztikusan hat, még csak nem is oldja meg a problémát. Marad tehát a vallás és a nyelv, ami elválaszt és összeköt. Hogy ez a nézőpont mennyire fontos, mutatja hogy a Helytartótanács egy másik szempont alapján nézve a „török kereskedők" elnevezés alatt legismertebbé vált görögöket a vallásüggyel foglalkozó „Graeci rítus non unitorum" departamentumba sorolja. Élesen el kell választanunk a kereskedők nemzetiségét és alattvalói hova tartozását (ez utóbbi éppen az ő esetükben amúgy is ideiglenes, ha nem is esetleges). A „török" szó a „görög" fogalomhoz hasonlóan vallási alapú megnevezés. Ahogy a „török" meghatározás egyben mohamedánt is jelent, úgy a „görög"-ök legfőbb közös ismertetőjegye, hogy ők görögkeleti — és éppen hogy nem mohamedán vallásúak. A görög elnevezés nem nemzetiségre, hanem a görögkeleti egyházba való tartozásukra utal. Ennek elégséges oka: a vallásból kiinduló meghatározás dominál a jövevények megítélésében, pedig voltak köztük: rácok, bosnyákok, bolgárok, monastiri albánok, kutzo-oláhok vagy cincárok, macedóniai és drinápolyvidéki görögök, havasíoldi oláhok, moldovánok, örmények sőt még török zsidók is.6 Nagy tömegű rác volt közöttük, ennek következménye volt talán, hogy a görögöket néhol tévesen rácoknak nevezték, ezért a rácokra vonatkozó adatok egy része görögökre vonatkozik, ez természetesen még tovább bonyolítja a kérdést. A kapitalista fejlődés szempontjából az igazi görögök mellett a legmozgékonyabb elem az örmény volt. Az a tény még tovább bonyolítja a kérdést, hogy ezek mindenütt megjelennek ahol a görögök nagy kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le. Az alábbiakban összegezve a vonatkozó szakirodalomból következő és a források vallatása alapján kialakult álláspontunkat: jóllehet a „görög" szó csakúgy mint ma, a 17-19. században is nagyjából egészében gyűjtőfogalom volt, mivel azonban ennek ellenére pontosan tudták mit, mely népcsoportot értsenek alatta, csak ott és amennyiben szükségét látták, sorakoztatták fel mellette (esetenként a megkülönböztetés szándékával) egyes összetevőit. A „görög"-ön azt a kereskedéssel foglalkozó idegent értjük a továbbiakban, aki: nem mohamedán, hanem görögkeleti, ahogy ők maguk mondják: „napkeleti" vallású; árnyalataiban ugyan eltérően, de nem a szláv, hanem a görög nyelvet használja. Olyannyira elteijedt és általános volt elnevezésük, hogy amikor az 1774-es hűségesküt elrendelő királyi paiancs után sokan a boltjukat és áruikat eladják a helyi hatóságok azt jelentik, hogy „útnak veszi magát Görög Országban".7
