Századok – 1996

Történeti irodalom - A Dunántúl szolgálatában (Ism.: Kaposi Zoltán) III/698

698 TÖRTÉNETI IRODALOM 698 nem férjes asszonnyal létesített szexuális kapcsolatot, akkor ez nem is számított házasságtörésnek. A régi zsidó kánonok szerint a házasságtörést kövezéssel szankcionálták, azonban ezt az előírást Krisztus működésének idejében már nem vették szigorúan. „Aguna"-nak nevezték azt az állapotot, amikor az asszony férje hír és nyom nélkül eltűnt. Ekkor a férj testvére vagy rokona vehette el az ilyen asszonyt. A házasság alapvető követelménye az utódok nemzése, de ha már volt két gyermek, akkor fogamzásgátlást is alkalmazhattak. Az abortuszt ugyan tiltották, de ha a szülés veszélyt jelentene az asszonyra, akkor ez megengedett volt. A soron következő tanulmányok a zsidó temetőkkel és a zsinagógákkal foglalkoznak. Jan Jagielski tanulmánya rámutat, hogy a zsidókat általában kelet-nyugati irányban földelték el. A sírkövek fontos része a „macevq", ahol a különböző szakrális szimbólumokat vésték ki. De a foglalkozásra utaló jelképeket is, az órát, ha valaki órás volt, vagy pedig a kígyót, ha valaki orvos volt. Eleonora Bergman a zsidó zsinagógák építészetével foglalkozik. Külön hangsúlyozza a „bimq" központi helyét. Ez egy négyszögű, hat- vagy nyolcszögű mennyezetes emelvény volt, ahol a tóraolvasás történt. A második kötet tanulmányai is foglalkoznak a zsidóság szakrális kérdéseivel, így azzal, hogy a „chasidizmus" miként hatott kultúrájukra, művészetükre és öltözködési szokásaikra. Említik a „haskala" mozgalom szerepét és jelentőségét, majd pedig a sírkövek „macevq" szimbolikájának kérdésére is kitérnek a szakrális művészettel foglalkozó szerzők (lásd menora „ígéret földje" szimbolikáját). A második kötet azonban elsősorban a genocídium, a „holocaust" tanulmányozása kapcsán érdemel figyelmet. Michail Grynberg tanulmánya rámutat, hogy Lengyelországban a zsidók nem tűrték ellenállás nélkül a hitleri genocídiumot. Számos utalás és adat van arra vonatkozóan, hogy a németek — elsősorban a zsidók fizikai ellenállása következtében — megsemmisítő táborokat voltak kénytelenek felszámolni és bezárni. Arra vonatkozóan is vannak bőségesen adatok, hogy a fegyveres ellenállási mozgalomba is bekapcsolódtak zsidók, elsősorban a déli és dél-keleti területeken. Itt az Armia Krajowa és a Bataliony Chlopskie egységeivel egyesültek fegyveres partizánharc folytatása céljából. Andrzej Zbikowski tanulmányában arról olvashatunk, hogy a szovjet megszállási övezetben a lengyel zsidóság helyzete távolról sem volt egyértelmű. Voltak olyanok, akiknek zsidó kultúrájukról le kellett mondaniuk, viszont ennek fejében középszintű adminisztratív beosztást elfoglalhattak. Különösen nehéz volt azoknak a sorsa, akik ragaszkodtak lengyel állampolgárságukhoz. Ezeket távoli északi és szibériai munkatáborokba deportálták. A második kötet tanulmányai szociológiai eszközökkel is vizsgálják és elemzik továbbiakban a zsidó sztereotípiákat, elsősorban a „zsidó-kommunizmus"-sal kapcsolatos zsidóellenes megnyilvánulásokat. A két kötet elérte a kitűzött célt. Jól mutatják be a lengyel zsidóság történetét és a zsidó szellemi mozgalmak kihatását a zsidóság mindennapi életére. Mindössze azt a hiányérzetünket szeretnénk jelezni, hogy a zsidó települések fajtái és azok szerkezete nem elég világosak a közreadott tanulmányok alapján. Tagányi Zoltán A DUNÁNTÚL SZOLGÁLATÁBAN Előadások Rúzsás Lajos emlékének. Szerkesztette: Horváth Gyula MTA Regionális Kutatások Központja és a Magyar Történelmi Társulat Dél-Dunántúli Csoportja, Pécs, 1995. 166 o. A magyar történetírásban egyre szaporodnak azok a tanulmánykötetek, amelyekben főleg a mai középnemzedék tagjai emlékeznek volt mesterükre. Érdekesen sokszínű az effajta tanulmánykötetek motivációja, hiszen olyan történészek tiszteletére jelentetnek meg emlékköteteket, akik a megelőző politikai rezsim nehéz körülményei között is meg tudtak maradni a politikamentes szakmai erkölcs merev határai között, hosszú távú példát mutatva a történészi elhivatottságra. Persze a szakmai központosítás miatt az emlékkötetek főleg a fővárosi szaktudósoknak állítottak emléket. Ezért is olvastam nagy kíváncsisággal a magyar gazdaságtörténet fejlődése szempontjából a hatvanas