Századok – 1996
Dokumentumok - Sipos Péter: Heszlényi József feljegyzései a magyar katonai felsővezetésről az 1930-as évek második felében III/677
HESZLÉNYI JÓZSEF FELJEGYZÉSEI... 687 Az Imrédy-kormány még inkább jobbra tolódást jelentett. A hadseregfejlesztés is végre erősebb ütemben indult meg. De ezt már nem is lehetett tovább halasztani, mert fontos külpolitikai változások előrevetették nagy események árnyékát. 1938 márciusában Németország bekebelezte Ausztriát, ami egész Európában nagy visszhangot keltett. A honvédségen belüli fokozott munka levezette a tisztikar nyugtalanságát. Rátz min. különben is már első országgyűlési beszédében megvédte a honvéd tisztikart a vádaskodások ellen, ami a tisztikarra igen megnyugtatólag hatott.3 0 Időközben Szálasit alkotmányfelforgató és lázító tevékenysége miatt 3 évi börtönre jogerősen elítélték. Ezért többé nem volt meghagyható tiszti rendfokozata. A Hfp. azonnal javaslatot is tett, hogy Szálasi fosztassák meg rangjától. A HM azonban félretette ezt a javaslatot, nem is intézte el miniszterségének ideje alatt; csak az utódja hajtotta végre a rangvesztést. A nyár folyamán erős ütemben folyt a honvédség átszervezésének és felfegyverkezésének a munkája. Több ízben megesett azonban, hogy a Kormányzó úr nem fogadott el fontosabb javaslatokat, melyeket a HM előterjesztett. Ilyen volt pl. a repülők szervezési ügye; a kormányzó úr a HM és a Hfp. javaslata ellenére ebben az ügyben olyan döntést hozott, hogy a repülők csaknem önállóak lettek és alig függnek a honvédség vezetőségétől. A HM és a Vkf. között mindinkább kiélesedett a már régen meglevő ellentét (681. oldal), ami mindenesetre kedvezőtlenül befolyásolta a honvédség fejlesztését. 1938 szeptemberében ismét fontos külpolitikai események következtek be. Németország erős sajtó- és propaganda hadjárat után a birodalomhoz csatolta Csehszlovákia németlakta határterületeit (a Szudétákat). Ez nem ment nagyobb megrázkódtatás nélkül. Az európai nagyhatalmak megegyezése Münchenben jött létre (Németország, Olaszország, vagyis a „tengelyhatalmak" és Anglia, Franciaország, az „entente" között). Ezzel kapcsolatban Magyarország is fellépett Csehszlovákiával szemben a magyarlakta területek iránti igényeivel, annál inkább, mert Lengyelország is megszállta a lengyellakta Teschent és vidékét. A 2 érdekelt hatalom megállapodása értelmében a vitás kérdést — eredménytelen közvetlen tárgyalások után (Komárom) — Németország és Olaszország döntötte el Bécsben, nov. 2-án. A döntés értelmében a Felvidék magyarlakta része visszakerült Csonka-Magyarországhoz. A honvédség fokozatosan már szeptember óta mozgósított és nov. 6. és 10. között csapataink kifogástalan rendben elfoglalták az új területeket, ahol átmenetileg katonai közigazgatás lépett életbe. A magyar kormány és a hadvezetőség már akkor szerette volna Kárpátalját megszállni (közös határ * A HM változás természetszerűleg mindig felveti a Hfp. állás betöltésének a kérdését is. Úgy érzem, hogy ez alkalommal nagy részem volt abban, hogy a Hfp. megmaradt. Rátz gytbk ugyanis kissé neheztelt Sónyi gytbk.-ra, amiért nem állt ki teljesen mellette, amikor a Vkf. végül lemondott (26. oldal.) Egyrészt Sónyi gytbk. úrnak mindig javasoltam, hogy álljon a Vkf. mellé és ne a HM (Róder) mellé, mert előbbi alkalmasabb a honvédség fejlesztésének vezetésére; másrészt röviddel a kormányváltozás előtt igyekeztem meggyőzni Rátz bizalmasát, vitéz Magyarossy vkszt. ezredest2 9 (a hadműveleti osztály akkori vezetőjét), hogy a Hfp. teljesen egyetért Rátz-cal és éppúgy kívánja a honv. fejlesztését. Ez sikerült is, mert Magyarossy utóbb kijelentette, hogy az én akkori kijelentésem nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az új HM nem kívánt más Hfp-t, hanem megtartotta Sónyit.
