Századok – 1996

Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29

JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ÉS BIRTOKRENDEZÉS... 59 pénzügyi érdekei fölött és óvatosan bánt a kárpótlási összegek kifizetésével, sokszor új maradvány földekké minősítették át. A volt úrbéresek joggal tagadták e földek maradvány jellegét és saját tulajdonuknak tekintették őket. Azokat az úrbéri járandóság alatt álló és az állami adó alapját képezett földeket, amelyeket a volt úrbéresek szerződés alapján használtak, az uraság most ideiglenes szerződéses, elvehető, a volt úrbéresek viszont úrbérpótló szerződésű, tehát ingyen megtartható földeknek tartották. Azokat a pusztatelkeket, amelyeket örökös úrbéri szerződés alapján azért kaptak a parasztok a volt uraságtól, mert „tulajdon határukban meg nem élhettek", a parasztok úrbéres telkeknek, és saját tulajdonuknak tekintették. A volt földesurak viszont, a szerződés ideiglenes jellegére hivatkozva, majorsági minősítést kölcsönöztek nekik és saját tulajdonukba vonták. Sok esetben az is megtörtént, hogy a megváltandó maradványföldek egy részét censuális, uradalmi bérföldnek átminősítve, az ily módon következett különböztetet a volt uraság majorsági földjeihez csatolta. Voltak azonban egyéb földesúri módszerek is az egykori úrbéresek megrövidítésére. Ha ugyanis a Földtehermentesítési Alap kevesebb telekszámot ismert el úrbéres telki földek gyanánt, mint amennyi után a volt földesúr igényét bejelentette, akkor az uraság a telkek ily módon csökkentett számát tekintette érvényesnek, ami önműködően kisebb terjedelmű paraszti földtulajdont eredményezett. De függetlenül a Földtehermentesítési Alap ilyen machinációjától, sok földesúr is élt a telkek számát csökkentő mesterkedéssel, amikor a telkek egy részét szerződéses jellegű földeknek, vagy maradványfóldeknek tekintve, azokat, mint urasági földeket saját tulajdonba vonta, illetve váltatta meg volt úrbéreseivel. Tették ezt annak ellenére, hogy a parasztok által hangoztatott eredeti telekszámot a bemutatott perdokumentumok, vagy akár az első fokú bírói ítéletek dokumentumai is kétségtelenül igazolták. A permenet valamelyik fázisában mégsem az egykor törvényes, hanem a már redukált telekszám vált a hivatalos eljárás alapjává. Voltak időközben megüresedett pusztatelkek is, amelyek az uraságra háramlottak vissza. Nem volt ritka az a gyakorlat sem, amikor a földesúri mérnök a földek minőség szerinti osztályozása során csökkentette az úrbéres telkek holdszámát, sőt gyakran a holdak négyszögölszámát is. Ilyenkor a kiosztás alkalmával kisebb terjedelmű úrbéres földeket mértek ki s adtak paraszttulajdonba.77 Az elmondottak alapján érthető, hogy a parasztság nagy részének ellenállása egykori földesuraival szemben nem maradt meg az úrbéri peres eljárások keretei között. Különösen 1859-61 között fejtett ki ellenállást a föld népe volt uraival szemben. Ezek célja és formája ezúttal is, miként korábban is, a helyi viszonyok szerint különböző volt. Hol az irtványoknak, hol a maradványfóldeknek a parasztság által igazságtalannak tartott átminősítései és elvétele, hol a telekszámredukciók, hol pedig a legelőelkülönítések igazságtalanságai váltottak ki ellenállást körükben. Számos esetben akadályozták meg az urasági mérnök tevékenységét, gyújtottak föl uradalmi épületeket, foglaltak vissza olyan parasztföldeket, amelyeket az uraság — szerintük — jogtalanul csatolt uradalmi földjeihez. E zendüléseket nem egyszer csak fegyveres katonaság segítségével tudták megfékezni az eljáró