Századok – 1996
Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497
HARC A KÖZIGAZGATÁS BIRTOKLÁSÁÉRT - 1946 5 05 levelekben panaszolta fel a szociáldemokraták egyre sokasodó sérelmeit, amelyek némelyikére reagált is az MKP vezetője. A válaszok két változata különböztethető meg. Az egyik általánosítva — de a mondandó érdemi részét nem módosítva — az 'ahol fát vágnak, hullik a forgács is' formulával jellemezhető, míg más esetekben — példákat sorolva — azzal tromfolt Szakasitsnak, hogy a szociáldemokraták meg nem átallottak összeállni a kisgazdákkal a kommunista B-lista delegátus ellenében, amivel maguk rúgták fel a „munkásegységet".9 7 A riposzt mellett mindazonáltal az MKP Politikai Bizottsága utasította Rajk és Gerő minisztereket, hogy tárcáiknál „a szociáldemokraták által benyújtott listákon szereplőket vegyék tekintetbe, és ha nincs ellenük súlyosabb terhelő adat (sic!), ne építsék le ezeket".9 8 Egy hónappal a rendelet megjelenése után, a B-lista végrehajtásának módjáról szerzett tapasztalatok alapján a kisgazdapárt a tagjait érintő sérelmes eljárásokon túlmenően tárgyi következményeiben tartotta elhibázottnak, a gazdasági és a politikai instabilitást egyaránt tovább gerjesztőnek a Rajk által vezényelt tisztogatási gyakorlatot. A párt politikai bizottsága június 19-i ülésén megfogalmazott — sa Baloldali Blokk vezetőségének címzett — memorandumában többek között a következők olvashatók: „Rajk László belügyminiszter intézkedései akadályozzák annak a nyugalomnak és belső rendnek a kialakulását, amely előfeltétele a gazdasági stabilizációnak és a demokrácia kívánatos fejlődésének. A B-listának a belügyi tárca keretében végrehajtás alatt álló rendszere oly kirívó esetek sorozatát produkálja, amelyek egyrészről azt mutatják, hogy az ország többségi pártjának programját valló közalkalmazottakat tömegeiben kívánja a közszolgálatból eltávolítani, akkor, amikor a Független Kisgazdapárt állandó törekvése az államigazgatásban való fokozott részvétel, és ezenkívül ezek az intézkedések lehetetlenné teszik a közigazgatás munkáját is, mert az ország számos vidékén a közigazgatási szakértelmet teljesen kiküszöbölik a közigazgatási végrehajtó munkából. Ezek az intézkedések már eleve olyan zökkenőt jelentenek a beszolgáltatás végrehajtása terén, amely élénken fenyegeti a stabilizáció sikerét, s a közellátást is hátrányosan befolyásolja. A vidék népének hangulata nem kedvez a fejlődésnek, mert az egyszerű nép is látja, hogy hozzáértő törvényes vezetők nélkül az államigazgatást nem lehet ellátni.... A Politikai Bizottság szükségesnek tartja a kirívó, méltánytalan és a közigazgatás menetét zavaró B-lista ügyek orvoslását."9 9 A fővárosi önkormányzattól, Öletve a minisztériumokból származó információk legfeljebb időbeli különbséget mutattak a pártközpontokba vidékről csak valamivel később beérkező jelentésekhez képest. Mondandójuk — melynek érzékeltetésére kettőből hosszabban idézek — alig különbözött. Leginkább az állapítható meg belőlük, hogy ha a Révai által vizionált polgárháború nem is tört ki, a kisgazda-kommunista ellentét dominanciája mellett a helyi viszonyok sajátosságaival átszőtt és egyre elkeseredettebb, adminisztratív eszközökkel folytatott „mindenki mindenki ellen" pártháborúskodás izzította az országos és helyi közéletet egyaránt. S amiképpen ezt az MKP vezetése, a voksok szerinti kisebbségi pozíciójához képest csak a Vörös Hadsereg, illetve a SZEB szovjet vezetésének védhatalmát
