Századok – 1996
Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497
HARC A KÖZIGAZGATÁS BIRTOKLÁSÁÉRT - 1946 5 05 számolni kell azzal, hogy a legrövidebb időn belül kénytelen lesz a kormányzat keresztülvinni a közalkalmazottak létszámának csökkentését.... Az állami szolgálatban maradók kiválasztásánál a demokrácia szempontjai lesznek az irányadók."7 5 Másnap a miniszterelnöki expozé fölött meginduló parlamenti vitában már az első kommunista szónok sietett nyomatékosítani a létszámcsökkentés során érvényesítendő politikai szempontokat is. „Nem kevésbé fontos része a reakció elleni harcnak — mondotta volt Kádár János —, hogy a közigazgatás megtisztítása a reakciótól végre komolyan bekövetkezzék. A leépítéssel kapcsolatban az első, fő feladatnak feltétlenül azt kell tekintenünk, hogy az egész közigazgatásból, amely minden ágazatát beleértve 96 százalékban (sic!) ma is horthysta, fasiszta szellemű közhivatalnokokból áll, ezt a horthysta, fasiszta reakciós szellemet ébren tarlják és művelik, kisöpörjük."7 6 Hasonló felfogásban érvelt a szociáldemokraták padsoraiból Marosán György Sürgősnek ítélte, hogy a közigazgatást „a Nyugatról hazasétáló, fasizmustól fertőzöttek" csoportjától B-lista útján tisztítsák meg, s tegyék mindezt sürgősséggel. Ezt előmozdítandó, pártja nevében „határozati javaslatot" terjesztett elő, hogy a nemzetgyűlés kötelezze el magát az ezzel kapcsolatos törvény mielőbbi kidolgozása mellett.77 Mindemellett a szociáldemokrata párt bizalmijainak értekezletén ugyanezekben a hetekben egy olyan észrevételre, hogy a minisztériumokban dolgozó tagjaik erősen fluktuálnak attól függően, hogy melyik pártból való miniszter áll a tárca élén, a központi titkárság képviselője sietett kijelenteni; „az SZDP megvédi saját párttagjait" — már tudniillik a B-listától.7 8 A tisztogatás szükségességével egyetértett, de azt más konstrukcióban vélte megvalósíthatónak a parasztpárt képviseletében szónokló Erdei Ferenc. „Nehezen lehetne szembehelyezkedni azzal az óhajtással és kívánsággal, hogy fel kell számolni egész feudális, bürokratikus, úri közigazgatásunkat, és új, népi közigazgatási szervezetet kell felépíteni. Azt sem vonhatja senki kétségbe, hogy ezt elvégezni nem kisebb dolog, mint a földreform vagy a köztársaság megvalósítása.... Én két részét látom ennek a munkának. Az első rész a létszámcsökkentés. Nyilvánvaló, hogy egész állami apparátusunk nemcsak újabban, hanem lényegében az első világháború végétől kezdve folyvást duzzadt, és végül egy olyan vízfejű, hatalmas szervezetté korcsosodott el, amely magában véve már nagyságával is terhet jelent az állam és a nép éltének. Feltétlenül szükség van tehát csökkentésére. Nagyon jól tisztában voltunk azzal, hogy először fel kell venni azokat a népi demokratikus elemeket a közigazgatásba, akik jobban végzik a munkájukat, azután pedig ki kell rostálni azokat, akik a régi időkből itt maradtak, vagy visszajöttek, és akikre nem lehet számítani.... A feladat másik része, igen t. Nemzetgyűlés, közigazgatásunk szervezeti reformja. Bizonyára mindenki meg fogja érteni, ha rámutatok arra, hogy ha végrehajtjuk a létszámcsökkentést, de magát a szervezetet, magát a közigazgatás rendjét nem érintjük, akkor a közigazgatás jobban fog ugyan működni, mert más emberek maradnak benne, vagy jutnak bele, de mégsem lesz belőle olyan modern, népi közigazgatási szervezet, amelyre a magyar köztársaságnak, a magyar demokráciának szüksége van. Múlhatatlanul szükséges tehát, hogy szervezeti reformok-
