Századok – 1996
Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497
HARC A KÖZIGAZGATÁS BIRTOKLÁSÁÉRT - 1946 5 05 szaverése után, a már zajló „népítéletek" árnyékában megfogalmazott kívánalmat átmenetileg háttérbe szorította a blokkpártoknak az FKgP ellen összpontosított támadása, az ún. márciusi válság. S bár szórványos nyomai közben is fellelhetők képviselőinek különböző pártfórumokon elhangzott beszédeiben, újabb programszerű tematizálódása csak két hónap múltán, az arányosítási kísérletek — időközben végképp nyilvánvalóvá vált — meghiúsulása nyomán került előtérbe.47 Révai József az MKP parlamenti frakciójának 1946. május 3-i — más vonatkozásban már érintett — ülésén a következőképpen szólt erről a kisgazda iniciatíváról: „A második, ami bizonyítja, hogy politikai és szervezeti téren is ellentámadásra készülnek, a községi választások tervének felvetése. Ezért is hevesen folyik az agitáció. A lényege a dolognak az, hogy az eddigi, paritásos alapon megalakult önkormányzatokat fel akaiják váltani a választások eredményeinek megfelelő arányszámú önkormányzatokkal. A demokrácia balszárnyának vezetése alatt lévő önkormányzatokat fel akaiják váltani a kisgazdapárt uralmával."4 8 Az FKgP a közalkalmazotti B-lista végrehajtásáról rendelkező kormányrendelet megjelenését követő napon, a blokkpártoknak adresszált 1946. május 20-i memorandumában vetette fel „hivatalosan" is, hogy ezen kezdeményezését a kormányzó koalíció politikai programpontjai közé kívánja iktatni. „Szükségesnek tartjuk a demokratikus rend teljessé tétele érdekében az önkormányzati választások megtartásának előkészítését, s erre a célra választói törvény megalkotását. Budapest és a környező községek ezeket a választásokat már több mint fél évvel ezelőtt megtartották, s a vidék tömegei előtt már nem is lehet indokolni ezeknek a választásoknak az elmaradását."49 A BB Végrehajtó Bizottsága június elején adott választ a kisgazdapártnak. Az ebben a memorandumban felvetett egyéb (arányosítási) követeléseket „bel- és külpolitikai szempontból egyaránt időszerűtlennek" tartották, a szóban forgó ügyben viszont legalábbis tárgyalási készségüket nyilvánították: „Helyeseljük az önkormányzati választások megtartását, de természetesen a magyar demokrácia érdekeinek megfelelő időpontban, tehát a demokratikus rend gazdasági és politikai megerősödése után. Éppen ezért javasoljuk, hogy a Belügyminiszter Úr haladéktalanul kezdje meg az önkormányzati választási törvény előkészítését, hogy a választást a kellő időpontban meg lehessen tartani."TM Ezzel egyidejűleg a kommunista párt újabb ellenakcióba kezdett a kisgazdapárt megregulázására, s mivel utóbbi ez alkalommal hajlíthatatlanabbnak bizonyult, a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot — pontosabban annak szovjet vezérkarát — is „felvonultatta" az FKgP megtörésére. Az ennek nyomán újra kirobbanó ún. június-júliusi koalíciós válság a vonatkozó memoár- és szakirodalom alapján már részletekbe menően ismerhető.51 Ezért annak felidézését mellőzve, a most szóban forgó ügyben csupán annyi megjegyzés kívánatos, hogy az önkormányzati választásokról folyó pártközi tárgyalások a blokkpártok június eleji akceptábilis megnyilvánulásánál sokkal feszültebb légkörben indultak. A Tildy Zoltán köztársasági elnök közvetítésével június 5-én tartott pártközi értekezlet — noha valamifajta kompromisszum körvonalazódni látszott — azért tekinthető továbbra is inkább csak az eltérő álláspontokat tisztázó összejövetelnek, mert végrehajtása, az alább részletesen idézendő egy hónappal későbbi, július 10-i újabb
