Századok – 1996
Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497
508 GYARMATI GYÖRGY a szempontból utalni arra, hogy az eminensen antiszemita pogromok — Kunmadaras, május 20-21; Makó, május 31; Miskolc, július 30 — augusztus 1 —, már e kampánytematika korrigálását követően estek meg. Az eseteket igényesebben vizsgáló (idézett) szerzők mindegyike utal e kérdésnek a magyar közgondolkodásban rögzült — zsidókra vonatkozó — konnotációjára. Ami pedig mindezen belül a „népítéletek" legtragikusabb végkifejletét illeti: Rákosi Mátyás, egy héttel a miskolci szörnyűségek előtt a stabilizációt beharangozó legnagyobb vidéki tömegdemonstráción ugyanitt szónokolt arról, hogy „aki a forinttal spekulál, aki alá akarja aknázni a demokrácia gazdasági alapjait, fel kell húzni az akasztófára.... Bevezetjük a spekulánsokkal szemben a halálbüntetést". A Szabad Nép mellett, megyei testvérlapja a Szabad Magyarország már főcímben tudósított úgy a pártfőtitkár beszédéről, hogy „Halál a spekulációs feketézőkre!"4 1 A helyi kommunista főispán pedig éberségét és tettrekészségét bizonyítandó, egy látványos leleplezéssel mindenáron példát akart statuálni. S mivel másképp nem jött össze, maga szervezte meg azt az ál-vásárlási manővert, ami azután elindítója lett a pogromnak. A beígért halálból egyszerre többet is sikerült prezentálnia 42 S hogy "z ugyanannak az MKP által év elején indított, tömegindulatokat politikai eszközként használó hecckampánynak volt a része, azt — a maga módján — Rákosi is beismerni kényszerült. Az augusztus 2-i központi vezetőségi ülésen azzal indította referátumát: „Március óta meglepetéssel tapasztaltuk, hogy egyegy jelentős lépésünk előtt vagy azzal közvetlen kapcsolatban számunkra meglepő, váratlan és kellemetlen incidensek történnek."43 A kommunista párt vezetősége népítéletet vetett és pogromokat aratott, 3. Az önkormányzati választások tematizálcdása. „Veszedelmes forduló". Vajon emlékezett-e még bárki is fél év múltán az egymást kergető és sokkoló napi hírek kavalkádjában Dessewfïy Gyulának, a Kis Újság akkori főszerkesztőjének erre a cikkére a miskolci lincselés napjaiban? A napi sajtó természetéből, sorsából következően ez vélhetően már feledésbe merült. Vizsgálatunk tárgya szempontjából az határozná meg ideiktatását, hog/ felvezesse az elemzés következő tematikus alfejezetét. A közben történtek léptették elő — elfeledett — Kasszandra-jóslattá. Egy héttel a sportcsarnoki „roham-nyitó"44 pártrendezvény után, illetve a szakszervezetek vezényelte tízezres Parlament előtti demonstráció másnapján napvilágot látott cikk — név említése nélkül — Rákosinak a tömegeket népi igazságosztásra bíztató és azt szentesítő szónoklataira utalva ítéli veszedelmesnek „д reakció elleni harc alcíme alatt kezdeményezett politikai akciót".45 Hogy a művi úton gerjesztett politikai hisztéria mibe torkollott, azt az előző fejezet kísérelte meg töredékesen felvillantani. Ugyanekkor — a sportcsarnoki nagygyűlés másnapján megrendezett nagykőrösi népítélet kapcsán —, a törvényhozásban is felvetették a kisgazdák, hogy ez könnyen 'aki szelet vet, vihart arat' akcióvá válhat, s helyette az önkormányzati választások lennének hivatottak véget vetni az „ideiglenesség"-nek a községi, városi, illetve törvényhatósági szférában is.46 Az „arányosítási" törekvések első visz-
