Századok – 1996
Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29
46 SÁNDOR PÁL el, de nem adták ki, mert Kossuth éppen a hadsereg dolgaival volt elfoglalva. Márpedig a parasztság sérelmei tovább rontották hangulatát, ami igen veszélyes volt a honvédelem ügyére nézve.4 8 Ezért később visszatértek a kérdésre. Most már megjelent az ezzel kapcsolatos újabb rendelet április 20-ai keltezéssel, április 22-én — a Függetlenségi Nyilatkozattal4 9 együtt — a Közlönyben, Kossuth aláírásával. Alapszövegét ismét Nagy Károly készítette el, de a szövegezésében Nagy József és Nyári Pál is résztvettek és végül Kossuth is kiegészítette a végső formulát.50 Ez a rendelkezés — amennyiben végrehajtják — a majorsági jobbágyok és zsellérek jelentős részének földjét gyakorlatilag szabad tulajdonná alakította volna. Végrehajtására azonban nem került sor. Amikor azután, nyár elején, a parasztok elégedetlensége további mozgalmakban tört ki, egy újabb törvényjavaslatot készíttetett a Ház, amelynek legfőbb szerzője Deák utóda, Vukovics Sebő, a kormány igazságügyminisztere volt. Javaslata a majorsági fqjdeket művelő, szerződéses jobbágyság és zsellérség szolgáltatásait, állami kárpótlás mellett, szüntette volna meg s ugyanígy intézkedett a dohánykertészek, az irtásbirtokosok, a maradványföldeket használó parasztok, illetve a kertészközségek lakóinak sorsáról is. Emellett a királyi kisebb haszonvételeket is eltörölte volna. Mindez azt jelentette, hogy Vukovics tervezete radikális úton, állami kárpótlással kívánta volna fölszabadítani azokat a parasztföldeket, illetve azok lakóit, amelyeket, illetve akiket a forradalom mindeddig nem érintett.51 De ez az utolsó erőfeszítés is csak puszta elvi döntés maradt, mivel a javaslatot maga a képviselőház napolta el az önvédelmi háború végnapjaiban. Ebben a halasztásban nemcsak a válságosra fordult katonai helyzet, nemcsak a nemzetiségi kérdés megoldatlansága játszott közvetlenül közre, hanem, ezekkel együtt, az a körülmény is, hogy az előnytelenül megváltozott nemzetközi körülmények sem kedveztek a forradalmi megoldásnak. A nemesség — mint osztály — pedig valójában már 48 márciusában is befejezettnek tekintette a forradalmat. Mindezen tényezők együttesen idézték elő, hogy Magyarországon nem tetőzte be a jobbágyfelszabadítást a feudális maradványok teljes eltörlése. így történt, hogy a március-áprilisi alaptörvényből származó megoldatlan kérdések tömege az újabb Habsburg önkényuralom korszakára hagyományozódott át. A jobbágyfelszabadítás újraszabályozása a neoabszolutizmus korszakában A Habsburg önkényuralom úgy szakadt az idegen fegyverekkel legyőzött országra, hogy a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztésére irányuló s meg-megújuló kísérletek ugyan nem valósultak meg, de nem is múltak el nyomtalanul a parasztok, főként a majorsági, magánszerződéses jogállású tömegek körében. Ezek méltán és joggal tekintették Kossuth személyét felszabadítójuknak; meg is tagadták feudális eredetű szolgáltatásaikat egykori földesuraiktól. így tettek Edelstáll község lakói is 1850-ben az irtások után járó szolgáltatások megtagadásával.52 Jászómindszenten pedig a majorsági zsellérek megtámadták a főszolgabírót, aki erőszakkal kényszerítette őket a szolgálatok teljesítésére s az ellenük kiküldött pandúrokat és hajdúkat véresre verték. A megerősítésre kiküldött katonaság segítségével azután vizsgálat indult ellenük s ennek eredményeként 25 személyt megfenyítettek, 18-at bebörtönöztek, egyet pedig, mint „lázadót" felakasztottak.
