Századok – 1996

Történeti irodalom - Trianon and East Central Europe (Ism.: Niederhauser Emil) II/460

TÖRTÉNETI IRODALOM 461 ferencián, a csehszlovák, román és jugoszláv határ kijelölésére. A bizottságokban szakértők ültek, mintegy a fele csakugyan az volt. Az 1910-es magyarországi népszámlálást vették alapul. De az etnikai elvek mellett hamarosan katonai és gazdasági szempontok is érvényesültek. Ezért került a Csallóköz végül Csehszlovákiához. A szakértők véleményét elfogadták, azok külön-külön csak egy-egy határszakaszt állapítottak meg, az egészről nem volt áttekintésük. A határrendezés nem volt büntetés a Tanácsköztársaság miatt, a kérdések már 1919 márciusában eldőltek, de a végső jóváhagyást május-június folyamán adták meg. A korabeli magyar kormányok nem jól politizáltak, túl sokáig ragaszkodtak a területi integritáshoz. Apponyinak a békekonferencián elmondott beszéde után sem vették elő újból a kérdést. Francia-magyar tárgyalások folytak, ezek eredménye volt a revízió későbbi lehetőségét felcsillantó Millerand-féle kísérőlevél. Szarka László: Trianon és a magyar kisebbségek létrejötte címen arra utal, hogy a vegyes települtség ellenére voltak nagyjából meglévő etnikai határok, de nem ezeket vették figyelembe. A 18-19. század során az ország csakugyan etnikai mozaik volt, de az egyes etnikumok békességben éltek egymással. Az 1868. évi nemzetiségi törvény méltányos volt, de nem tartották be, megindult a magyarosítás. 1919 volt a magyar történelem leghosszabb éve, 1918 októberétől 1920 júniusáig. Az etnikai elvet a Csallóköz esetén világosan nem tartották be, de ez kompenzáció volt azért, hogy Csehszlovákia nem kapta meg a Miskolc-Salgótaiján-i iparvidéket. A határok kijelölésénél a katonai helyzet volt a döntő, változtatások csak Magyarország kárára történhettek volna. Népszavazástól a békecsinálók visszariadtak, csak Sopron esetében engedélyezték. A magyar kisebbségek esetében lényeges társadalom-lélektani mozzanatokról nem szabad megfeledkezni. Az előző fejlődés miatt a magyarok igen öntudatosak és szervezettek voltak. Az új uralommal szemben csendes ellenállást tanúsítottak. Hamarosan kialakult egyfajta regionalizmus (Felvidék, Erdély). A magyarok elszigetelődtek Budapesttől az új hatalmak miatt. A kisebbségvédelmi szerződéseket Csehszlovákia elfogadta, Románia és Jugoszlávia nem. A magyar kormány kísérletet tett kétoldalú szerződésekre, de az utódállamok nem fogadták el, Magyarországon belül maradt nemzettestvéreik nem érdekelték őket. A három utódállam nemzeti államként deklarálta magát, ezért a hozzá fűződő lojalitás minimális volt. Ma nyilvánvaló, hogy a határmódosítás nem jelent megoldást, csak a demokrácia és a határok átjárhatósága. (Nyilván csak a fordítás hibája, hogy Masaryk miniszterelnökként szerepel.) A következő rész címe: Előzmények. Hugh Seton-Watson: R. W. Seton-Watson és a trianoni rendezés (1982) atyja hagyatéka alapján ismerteti útját a magyarokhoz. 1914-ig a Monarchia mellett foglalt állást, akkor viszont teljes változás következett be. A békekonferencia idején nem harcolt barátai ellen igazságosabb határokért. Trianon után már tisztában volt az igazságtalanságokkal, még határrevíziót is elfogadott volna, de előbb valamiféle megbékélést tartott szükségesnek. Horthyval szemben bizalmatlan volt, a teljes revízió igénye miatt. De a magyar kisebbségek helyzete iránt élénken érdeklődött. Az 1938-as bécsi döntés miatt viszont ellentétbe került Macartney-val. Ormos Mária: A belgrádi katonai egyezmény címen az újonnan előkerült iratok alapján veszi revízió alá az eddigi vélekedéseket, amelyek szerint Franchet d'Esperey túllépte volna hatáskörét. Szélesebb összefüggésbe helyezi a kérdést. Wilson ekkor arbiter akart lenni Európában. Clemenceau ezt ellenezte, de az Antant elfogadta Wilson 14 pontját. Kizárólag katonai egyezményt kívánt, a tényleges hadihelyzet szerint. A német és az orosz veszély is erre intett. A győzelem nem volt teljes, a Monarchia felbomlása azzal fenyegetett, hogy nem lesz kivel fegyverszünetet kötni. November 3-án ez volt a döntő szempont. Román frontot nem lehetett nyitni, mert még nem alakult meg az új román kormány. A román igényeket nyugati irányban Clemenceau mérsékelni akarta, hiszen Románia megszerezte Besszarábiát. A padovai fegyverszünet végül is csak az olasz fronton állapított meg demarkációs vonalat, ezért is kellett a belgrádi egyezmény. Magyarországnak a Mackensenhadsereg miatt volt fontos. Franchet d'Esperay az egyezményt Clemenceau utasítására kötötte meg, valószínűleg maga küldte meg a szöveget. A franciák számára csak a stratégiai pontok megszállása volt fontos, hogy közelebb kerüljenek Bécshez és Csehszlovákiához. A helyi hatóságok meghagyása a magyarok kezén nem engedmény volt, hanem csak a rend fenntartását célozta. Hogy a demarkációs vonal megállapításánál a szerb érdekeket miért vették figyelembe, illetve a románokét miért nem, azt nem lehet tudni. Valószínűleg azért, mert Románia nem teljesítette a vele szemben támasztott elvárásokat. Nyilván katonai megfontolások is érvényesültek, Budapest megszállása is fontos volt. De a nagyhatalmak és az utódállamok egyaránt tiltakoztak az egyezmény ellen. Ezért november 26-án Clemenceau meggondolta magát. A francia hadsereg nem volt elegendő a megszállás végrehajtásához, ezért ezt elejtették. Az utódállamok voltaképpen szabad kezet kaptak. A terv megváltozását nem lehetett bevallani, ezért Franchet d'Espereyt és Károlyit tették meg bűnbaknak.