Századok – 1996

Kisebb cikkek - Sárközi Zoltán: Hegedüs Lóránt (1872–1943) II/445

KISEBB CIKKEK 449 dése. E tárgykörből kb. másfél tucatra menő dolgozata jelent meg nyomtatásban. Szépirodalmi tevékenysége az 1926. esztendővel, tehát betegségéből való felépülésével egyidőben, mintegy varázsütésre indult meg. Szépirodalmi alkotásai, könyvei zömmel a magyar múlt nagy alakjainak életét jelenítették meg. E művek elkészítését olykor évtizedes történetkutatói munka előzte meg. (A legfontosabbak: Kossuth. Színjáték, 1927., Kossuth. Tanulmány 1928., Gróf Széchenyi István regénye és éjszakája. 1932., Kossuth Lajos, legendák hőse, 1934., Két Andrássy és két Tisza, 1940., Görgey Színjáték, 1938., Ady és Tisza, 1940.) Hozzáértők véleménye szerint ezek egyike-másika nem mondható igazán rangos alkotásnak. Annál inkább árulkodnak szerzőjük politikai felfogásáról, pl. nem titkolt barátságáról az Amerikai Egyesült Államok iránt. Ide életének ebben a szakaszában másodszor is sikerült kiutaznia. Ady és Tisza c. könyvét 1940-ben, Budapesten a Nyugat jelentette meg. Itt adta utoljára tanújelét annak, hogy változatlanul hű maradt iljúkori eszményeihez. O, aki a századfordulón részt vett a Huszadik Század, majd a Társadalomtudományi Társaság munkájában, egyszerre tudta szeretni a magyar történelemnek e két tragikus alakját. Ady Endre költői nagyságának elismertetéséért 1926 után kemény csatákat kellett vívnia, különös tekintettel arra, hogy Petőfi Sándor után, mint költőt, Ady Endrét tette a második helyre. Szavai szerint: „...küzdelmes és harcos hosszú életem alatt sem politikai támadások, sem közgazdasági problémák során senki, sőt érdekfelek sem támadtak rám oly kegyetlenül és állhatatosan, mint azok az ellenfeleim, akik Adyban és bennem — szó szerint idézek — a »Sátán lovagját« látták." Görgey c. drámájában pedig, melyet 1938-ban ugyancsak a Nyugat adott ki, akaratlanul megjósolta saját szomorú végét: „Ha családi krónikánk helyes, mi még a honfoglalóktól származunk és viseljük azt a Sorsot, amely ellen nincs menekvés. Fajunk a dacnak népe és ezért a magyar faj drámája a Dac tragédiája" Elete utolsó két évében egészségi állapotamegrendült. 1943. január l-jén Budapesten halt meg. Utóéletének legértékesebb napja 1944. március 19-e volt. Ekkor a Nemzeti Színházban Kossuth című drámáját játszották, melynek korábban nem volt különösebb közönségsikere. Most azonban, hogy Budapest fontosabb pontjain feltűntek a hitlerista Németország megszálló katonái, egyszeriben felértékelődött a délutáni előadásban játszott színdarab minden szava Hegedűs Lóránt sorsa jól példázza a „vörös" és a „fehér" politikai malomkövek közé szorult, hazai gyökerű polgári liberalizmus tragédiáját. О mint szenvedélyes magyai' hazafi ós vallásos meggyőződésű ember bizonyságot szolgáltatott arra, hogy a szociálisan elkötelezett liberalizmus a 20. század első felében is összeegyeztethető volt a hagyományos nemzeti és világnézeti értékekkel. FORRÁSOK Magyar Országos Levéltár, Kapitalizmuskori Osztály, Z 1407 Takarékpénztárak és Bankok E-gyesületének iratai. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének évi jelentései. (1902-1947) Hegedűs Lóránt munkái. Ilegedüs Lóránt emlékezete. Budapest, 1944. Gáspár Margit: Láthatatlan királyság. Budapest, 1985.