Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
MAGYAROK A FINN-SZOVJET HÁBORÚBAN 441 89 Uo. A fizetés dollárban történt, a finn védelmi minisztérium New York-i számlájáról, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankon keresztül, akárcsak a HM megrendelések esetében (SArk PK 1244/227). 90 SArk PK 1244/218. 91 Uo., valamint Hulitaniemi 1979, 272. o. 92 A december elején rendelkezésre álló 447 rádió is „fogyóeszköznek" bizonyult. A szárazföldi erók a háború során 340 készüléket veszítettek, de külföldről a magyarokon kívül csupán 20 svéd és 75 francia rádiót sikerült beszerezni (vö. Kivnlund 1988, 443-4. o. és Tirronen 1979, 320-1. 0.). 93 1. 88. p. i. h. 94 Huhtaniemi 1979, 271-3. o., valamint SArk PK 1244/218 (a budapesti és római finn követségek táviratváltásai Helsinkivel az érkező hajókról) és PK 1244/219 (kimutatás a Magyarországról útbaindított szerelvények rakományáról). Németország elvben ekkor már ismét engedélyezte a területén keresztül történő titkos fegyverszállítást, vö. 3.4. fejezet. 95 Ezt látszik megerősíteni Huhtaniemi 1979, 273. o„ valamint Tirronen 1979, 299-300., 306. és 320. o. is. 96 Október 7-én írták alá azt a szerződést, melynek keretében a MÁVAG a már említett 36 db 40 mm-es légvédelmi ágyút szállította (Huhtaniemi 1979, 256. o.). 97 A svéd katonai vezetés hagyományosan pozitívabban viszonyult Finnország esetleges katonai megsegítéséhez, illetve felfegyverzéséhez, mint a politikusok (Turtola 1984, 211-21. és 228-31, valamint Wahlbäck 1968, 442. о.). 98 Huhtaniemi 1979, 255-6. és 264-7. o. 99 Uo. 286-8. o. 100 Uo. 260-1 és 277-81., valamint Neuakiui 1972, 71., 76., 124-31. és 241. o. Nevakivi és Clark érzékletesen ábrázolják, hogyan „zsarolták" a finn illetékesek a békekötés lehetőségével a szövetségeseket, akik egyre nagyobb áldozatokra kényszerültek annak érdekében, hogy intervenciós csapataik érkezéséig kitartson az északi front. így érthető megdöbbenésük és első reakciójuk, amikor Finnország ígéretei ellenére váratlanul fegyverszünetet kötött. Anglia rögvest lefoglalja a felségvizein tartózkodó finn hajókat, és Franciaországgal együtt követeli a térítésmentesen átengedett fegyverzet visszaszolgáltatását. Bár ez nem történik meg, a lefoglalt hajók nemsokára elhagyhatják az angol kikötőket. Az államhitel további folyósítását azonban természetesen felmondják, és fegyverszállításokról sem akarnak hallani a továbbiakban (Clark 1967, 192-3., Neuakiui 1972, 232., 241., 247. és 267., valamint Huhtaniemi 1979, 280-1. o.). 101 Huhtaniemi 1979, 261-2.és 281-4. o. 102 Bár a vásárlások esélyeit elvileg javította, hogy a kongresszus őszi rendkívüli ülésén Roosevelt a kezét megkötő be nem avatkozási törvény kiskapujaként elfogadtatta a „cash and carry" elvet — melynek értelmében az USA azonnali készpénzfizetés és a megrendelő állam által szervezett szállítás esetén hadviselő országnak is eladhatott katonai hasznosítású nyersanyagokat és késztermékeket —, a finn kölcsön ügye a várakozásokkal ellentétben nem került napirendre, és ez eleve megpecsételte a finn kívánságlista sorsát, Finnország szabad valutakészletei ugyanis igen korlátozottak voltak. 103 Finnország december első felében 10 millió USD hitelt kap nem hadiipari megrendelésekre, amit mégis megpróbálnak fegyvervásárlásra fordítani. Am a pénz „tisztára mosása" időveszteséggel jár, a háború végéig nem sikerül felhasználni az összeget. Ugyanerre a sorsra jut a Brown szenátor által beterjesztett 60 millió dolláros kölcsön, melyet a kongresszus hónapokig tárgyad. További pénzforrást jelentettek a társadalmi adakozások, melyek összértéke 6 millió USD körül mozgott. Azonban az összeg nagy része humanitárius célt szolgált, fegyvervásárlásra csak a Fighting Funds for Finland keretében befolyt 470 000 dollárt lehetett fordítani (.Huhtaniemi 1979, 274. és 277., valamint Rautkallio 1990, 124-5. és 170-2. o.). 104 Huhtaniemi 1979, 257-8. és 273-7., valamint Rautkallio 1990, 82-3., 124-31. és 165-6. o. Az USA felemás politikája miatt nem kizárt, hogy a Vörös Hadereg ennél jelentősebb amerikai hadfelszerelést vethetett be a téli háborúban, jóllehet több finn hadtörténész nem említi ezt a körülményt (vö. Rautkallio 1990, 174-6. o.). 105 A legfontosabb vezetők közül elsősorban Göring marsall igyekezett lehetőségeihez mérten támogatni a finn fegyvervásárlásokat. Szerencsés körülménynek bizonyult, hogy a Hilbert cégével társuló Waffen und Munition fegyverkereskedelmi vállalkozás tulajdonosa, Joseph Veitjens egykori közös vadászpilóta-éveik nyomán Göring közeli barátja volt (Huhtaniemi 1979, 254. o.).
