Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
436 RICHLY GÁBOR teket öltött, amint azt a szeptember 29-i országos választmányi ülés határozatai is tükrözik. A dokumentum leszögezi, hogy a párt „helyesli és támogatja az ország semleges politikáját. Támogatja a trianoni igazságtalanság jóvátételére tett kormány-erőfeszítéseket", s a háborús helyzetre való tekintettel „össznemzeti érdekből" az osztályharc átmeneti szüneteltetését, az osztályérdekek megértő kezelését javasolja (Pintér 1980, 225-6. o.). Az európai status quo elvét valló, forradalmi beállítottságú kommunisták ilyen programot természetesen nem tudtak elfogadni. Minderről lásd még Sipos 1988, 261-4. és 272-t. o. 28 Molotov agresszív külpolitikája alkalmat teremtett Peyerék számára, hogy a Szovjetunióban példaképet látó kommunisták pártbeli befolyását csökkentsék. Tiszta vizet a pohárba című bizalmas tájékoztatójukban részletesen cáfolták a kommunista felvilágosító röplapok érveit, valamint pártrendezvényeiken vitákat kezdeményeztek a kérdésben (Pintér 1980, 227-31. o.). 29 Népszava 1939. december 2. 30 KN III., 647. о. 31 Pintér István érvelése szerint az SZDP fővárosi párttagságának 1939 évi növekedése (6600-ról 8500 főre) a kommunista balszárny fokozott aktivitásával, a Szovjetunió tekintélyének növekedésével magyarázható (Pintér 1980, 231-3. o.). Mégis meggondolandónak tartjuk, hogy nem a párt új irányvonalában — ti. a revíziós célok elfogadásában, a Finnország és Lengyelország iránt kimutatott együttérzésben, a menthetetlen szovjet külpolitika megbélyegzésében — kell-e inkább keresnünk a növekvő népszerűség okát. 32 Järvelä - Vuorenmaa: 1979, 41. o., valamint Iíantnja 1989, 251. o. 33 A finn szakirodalomban fellelhető nézet szerint Teleki Pálnak és Horthy Miklósnak egyformán jelentős szerepe volt a zászlóalj felállításában. Ez a vélemény minden bizonnyal H. R. Martola követségi ügyvivő és Erik Lönnroth különmegbízott budapesti jelentésein alapul (SArk T 6572/20, 21 és 24. Salaista ja yleistä kiijestöä: Ulkomaalaisia vapaaehtoisia koskevaa 1939-1941, illetve UM Fb 109 С 3. Vapaaehtoiset). Véleményünk szerint azonban ez az interpretáció nem helytálló. Erre utal egyrészt, hogy Horthy az önigazolás szándékától sem mentes emlékirataiban csupán egy mondat erejéig említi a finneket (Horthy 1990, 234. o.), pedig indokolt lenne az események részletezése, ha valóban szerepet vállalt volna bennük — hasonlatosan a lengyeleknek nyújtott segítség hosszabb kifejtéséhez. Másrészt feljegyzései szerint Kozma Miklós is Telekivel egyeztette időről időre — december 10. és február 1. között mintegy hétszer — a további feladatokat, ezzel szemben Horthyval egyszer sem találkozott a kérdéses időszakban. Kozma arról sem tesz említést, hogy megbeszéléseik alkalmával Teleki, Bartha, vagy akár Werth Henrik tájékoztatná őt a kormányzónak az üggyel kapcsolatos véleményéről, pedig más megbízatásairól készített naplófeljegyzéseiben mindig nagy súlyt helyezett az általa igen tisztelt Horthy álláspontjának ismertetésére. Telekinek a néprokonsági munkába való bekapcsolódásáról 1. Korén — Voipio 1988, 11. o. és Gaskó — Nagy 1943, 15. o. Tömböly Dénes frissen végzett, egyetemi kapcsolatokkal rendelkező gépészmérnök volt. A képviselők ama szűk csoportjához tartozott, akikre Teleki feltétel nélkül számíthatott. Kinevezésében valószínűleg szerepet játszhatott, hogy eredetileg az egyetemi ifjúság köréből akarták toborozni az önkénteseket. A zászlóalj körüli szervezési munkák során mindvégig Kozma jobb keze marad. 34 Minderről maga Kozma így vélekedik: „a magyar kormányok engem szívesen használtak fel a legkényesebb kérdések megoldására, abból a gondolatból kiindulva, hogy közismert németbarátságom és vonatkozásaim révén én vállalhatok olyan dolgokat is, amelyek a németek szemében, ha más csinálja, gyanús ügy lehet...". Ám Kozma feljegyzéseiből az is kitűnik, hogy német kapcsolatai — többek között személyes ismeretsége Hitlerrel — éppen a magyarországi német befolyás növekedésétől való félelmet, az ország függetlensége iránt érzett aggodalmat erősítették benne. Ebben a kérdésben teljesen osztotta Teleki véleményét, akihez egyébként is „több mint húsz év zavartalan barátsága fűzte" (OL К 429. Naplófeljegyzések. 1939-1941. 1940. április 1., 1939. március 13. és 16., 1941. április 3.). Kozma szerepéről a ruszinszkói eseményekben 1. még OL К 429. Naplófeljegyzések a Kárpátalja megszerzésére indított akcióról. 1938. 36 A zászlóalj megszervezésének elsődleges forrása Kozma 30. p. i. m., ezért a 2.1. fejezetben a továbbiakban csak az ettől eltérő forráshelyekre hivatkozunk. 36 Az eredeti elképzelések szerint a tervezett 4-5000 kiutazótól finn, svéd, vagy német nyelvtudást és sígyakorlatot is megköveteltek volna, amint erről Onni Talas Telekivel folytatott megbeszélését követő, 1939. december 14-i jelentése beszámol (51. p. i. h.). Ám ezek az elképzelések illuzórikusnak bizonyultak. A többször módosított hivatalos finn elvárásokról 1. Järvelä — Vuorenmaa 1979, 43-4. o.
