Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
426 RICHLY GÁBOR tó országok körében, csakúgy mint az egyes országok kétféle szerepvállalásának mértékében. Az alábbiakban arra is választ keresünk, hogy milyen tényezők magyarázzák ezeket a különbségeket. Természetes, hogy Finnország hadfelszerelés terén is Svédországtól várta a legtöbbet. E remény oly erősen tartotta magát a politikai és katonai vezetők körében, hogy jelentős részben ezzel magyarázható a húszas és harmincas évek elégtelen fegyverkezése is. Svédország mind határozottabbá váló semlegességi politikája azonban a világháború küszöbére érve egyre kétségesebbé tette, vajon meg akar-e felelni Svédország a várakozásoknak. Az európai viszonylatban is számottevő jelentőségű Bofors-cég hagyományosan vezető szerepet játszott a finn hadiipar és hadsereg fejlesztésében, így az 1939 őszén megélénkülő fegyverbeszerzési tárgyalások során ide vezetett a finn katonai megbízottak első útja. Október folyamán Grandell le is szerződik több mint 100 azonnal szállítandó páncéltörőre, légvédelmi, illetve tábori ágyúra,9 6 de a háború kitörése után is tovább fokozódtak a megrendelések: a gyár a lőszerutánpótlásban vállalt különösen fontos szerepet, többszázezer darabos havi tételekkel. A Bofors háborús szállítmányainak összértéke 350 millió FM körül volt, a kifizetést 2.3 milliárd FM svéd állami hitel tette lehetővé. Bár a svéd kormány elvileg a Szovjetunió támadásának megindulása után is kitartott a semlegességi politika mellett, mint láttuk, a semlegességet meglehetősen tágan értelmezte. Az önkéntesek jórészt az észak-svédországi katonai körzet fegyverzetével lépték át az országhatárt — csak hónapok múlva sikerült felmérni, hogy mi mindent vittek magukkal —, de ezen felül is igen jelentős mennyiségű fegyverzetet engedtek át a hadsereg készleteiből, többek között 77 000 puskát, 18 páncéltörőt, 46 légelhárítót, 69 tábori ágyút, 16 tarackot, valamint 20 repülőgépet. Mindez nem hagyta érintetlenül Svédország védelmi képességét, ám a katonai vezetés — ellentétben más országokkal — nem tiltakozott ez ellen, sőt, Finnország felfegyverzését maximálisan támogatta.9 7 A svéd fegyverek jelentőségét kiemelkedő számuk mellett az is növelte, hogy a szállítás alig járt időveszteséggel: az átengedett fegyverzetet napokon belül harcba lehetett vetni.9 8 A Finnországba szállított svéd hadfelszerelés becsült értékét — akárcsak a többi ország esetében — a 3. táblázat mutatja. Svédországhoz mérten Norvégia és Dánia nem jeleskedett a fegyverszállítás terén. Ezt semlegességi politikájuk mellett gyengén felszerelt hadseregük és elégtelen hadiiparuk is magyarázza. Norvégia 12 ingyen átengedett, századeleji ágyú mellett inkább ruházatot szállított a finn hadseregnek — szintén térítésmentesen. Dániában törvény tiltotta a hadviselő félnek történő fegyverszállítást, azonban egyetlen említésre méltó hadiipari vállalatuk részéről ennek ellenére több mint 100 légvédelmi ágyút ajánlottak fel térítésmentesen, igaz, a háború végéig ezekből egy sem érkezett Finnországba.9 9 A finnek nagy reményekkel tekintettek a nyugati szövetséges hatalmakra. Annál nagyobb csalódást okozott, hogy hadbalépésekor Anglia átmenetileg a korábban megrendelt harckocsik és repülőgépmotorok szállítását is felfüggesztette, további vállalásoktól pedig — az angol fegyverkezés lépéshátrányára hivatkozva — mereven elzárkózott. A Finnország elleni szovjet támadás azonban új helyzetet teremtett. Hiába tiltakoznak a hadsereg felszereléséért aggódó katonai szervek,
