Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
MAGYAROK A FINN-SZOVJET HÁBORÚBAN 411 ellenére, hogy a pesti csavargók eltanácsolása érdekében a sorozáson két detektív is jelen volt, a január 10-i első bevonulók felét már másnap le kellett szerelni, mert a belügyi szervek alaposabb vizsgálata kimutatta róluk, hogy többek között köztörvényes bűnözők, illetve beépülő kommunisták. A siralmas eredmény láttán Kozma úgy döntött, hogy néhány megbízható munkatársát, valamint a szervezéshez rendelkezésére bocsátott tehetségesebb embereket vidéki toborzókörútra küldi. Ennek eredményeképpen január végén újabb 300 embert vonultathattak be, s nagyobb részük meg is felelt az elvárásoknak (igaz, a korhatártól és a nőtlenségtől ekkor már eltekintettek). Különösen eredményes volt a toborzás Debrecenben, ahonnan 98 embert soroztak, máshol azonban önjelölt szervezők alkalmatlansága, illetve jobboldali, németbarát szervezetek ellenpropagandája rontotta a munka hatásfokát.37 Eközben a kiképzést a vkf. 5. osztályához tartozó Lanária-telepről áthelyezték a Teleki mint Magyarország főcserkésze által átengedett hárshegyi cserkészparkba. Bár a költözést kémkedés veszélyére hivatkozva hajtották végre, valószínűbb, hogy a fejleményeket kelletlenül figyelő Bartha Károly nem kívánta tovább vállalni a vezérkar kompromittálását, mint ahogy korábban a Mária Terézia laktanyában tervezett sorozást is meghiúsította az utolsó pillanatban. Mint látni fogjuk, a finnországi hadianyagszállításokkal kapcsolatban is több jel utal arra, hogy a Teleki politikai törekvéseit ellenérzésekkel figyelő, német orientációjú honvédelmi miniszter és vezérkari főnök nem volt elragadtatva a finneknek nyújtandó segítség gondolatától.3 8 A tábor és egyben a felállítandó zászlóalj vezetésére Kémeri Nagy Imre főhadnagy (1903-1942) kapott megbízást. A fennmaradt iratok hiányossága következtében megmagyarázhatatlan, hogy az önkéntesek ügyét egyébként meglehetős óvatossággal kezelő Teleki választása miért éppen e többszörösen büntetett, a fővárosi rendőrfőkapitányság megfigyelése alatt álló kalandorra esett. Állás nélküli középiskolai tanárként Kémeri Nagy évek óta hol a zsidóság, hol a szociáldemokrácia sorait támadta legendás fokosával, hol a Turul Szövetség, hol valamely nemzetiszocialista párt vezetőségi tisztére tört, hol fegyveres puccsal fenyegetett, hol Horthyt kiáltatta ki I. Miklós királlyá, nem kevés bosszúságot okozva az illetékes szerveknek. Igaz ugyan, hogy előző ősszel sikeresen harcolt Kárpátalján — például október 10-én „kopjásaival" felrobbantották a borsovai vasúti hidat —, majd belépett a Ludovika alantos tiszti tanfolyamára, de nagyobb egységek megszervezésében és vezetésében ezidáig nem volt gyakorlata. Kiválasztásának indokaként — akárcsak Tömböly Dénes esetében — talán egyetemi kapcsolataira utalhatunk, hiszen Kémeri Nagy a magyar fiatalok önjelölt vezéreként a húszas évek vége óta szervezte a jobboldali érzelmű egyetemisták tüntetéseit, illetve körükből toborzott ún. kopjás századait, melyeket azután többször harcba is vezetett mind belső, mind külső „ellenségek" ellen.3 9 A cserkészparkban mindenesetre kezdettől fogva katonás rendet tart, a legszigorúbb büntetésekkel (botozás, kikötés), általános kiképzéssel és síoktatással, úgyhogy a „kitűnően masírozó, katonás fellépésű" önkéntesek osztatlan sikert arattak a táborba érkező látogatóknál: Kozma, Teleki, Onni Talas finn követ és Erik Lönnroth professzor, Mannerheim marsallnak, a finn hadsereg főparancsnokának különleges megbí-
