Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
MAGYAROK A FINN-SZOVJET HÁBORÚBAN 409 respektálta Sztálin törekvéseit, ami kiváltotta a párton belüli kommunisták heves ellenkezését. A két irányzat kezdettől fogva kibékíthetetlen ellentéte ettől kezdve sokáig az ún. orosz kérdés ürügyén folytatott polémiában testesült meg.2 8 A Finnország megtámadását követő hivatalos álláspontot jól tükrözi, hogy a Népszava több mint egy hónapig napról napra első helyen tudósít a finnországi helyzetről, már december 2-án azonosítva Molotov politikáját a cári nemzeti elnyomással: ,,A cárizmus helyett új orosz imperializmus folytatja ugyanott, ahol a régi elhagyta, és uralmát érvényesíti a határai mentén élő kis népek fölött... A finn kormány Finnországot, a függetlenséget, a szabadságot és az önálló állami létet, Finnország demokratikus berendezkedését és életét akaija megmenteni... Ahol a függetlenség, a szabadság kerül veszedelembe, ott mi mindig azok mellett voltunk és leszünk, akik veszélybe sodródtak."2 9 Néhány nap múlva parlamenti felszólalásában Malasits Géza szociáldemokrata képviselő ugyanezt a párhuzamot bontja ki, a magyar szabadságharc tragédiájára is utalva: „Ez a drámai harc (ti. a téli háború — R. G.) mindannyiunk lelkét megrezegteti, mert olyan hatalom igyekszik a derék, demokratikus finn népet letörni, amely bennünket is letört 1849-ben... Hasonlóképpen most Finnországban ugyanazok az erők igyekeznek a finn népet szabadságától, természeti kincseitől megfosztani, hogy a muszka óriás hatalmi körét tovább terjeszthesse ki...".3 0 Bár a Finnország elleni támadás alaposan megnövelte Peyer érveinek súlyát, a Szakasits Árpád vezette balszárny annál elkeseredettebben védte a molotovi külpolitikát. Az ellentétek hamarosan odáig fajultak, hogy a baloldali elemek pártból való eltávolítására az SZDP áttételes adminisztratív intézkedéseket vezetett be.3 1 Összegezve tehát leszögezhetjük: amint némiképp meglepő módon a kormánynak külpolitikai vonalon nem kellett tartania sem német, sem szovjet retorziótól az önkéntes-zászlóalj megszervezése és kiküldése, valamint a fegyverszállítások miatt, úgy belpolitikai vonatkozásban sem kellett a jobb- vagy baloldali ellenzék erőteljes, egységes fellépésével számolnia. Sőt, a kormány számára belpolitikailag legalább olyan hasznosnak tűnhetett a finnek megsegítése érdekében kialakuló országos mozgalom, mint ahogy a nyugati szövetségeseknél is jelentős tőkét próbált kovácsolni belőle. 2. Onkéntesmozgalom Finnország megsegítésére 2.1. A finnországi magyar önálló önkéntes-zászlóalj Politikai célok elérésére a nemzetközi kapcsolatok szintjén többféle módon lehet törekedni. Ideális esetben választások, népszavazás, tárgyalások útján, de ezek eredménytelensége esetén akár gazdasági expanzióval, vagy nyílt katonai fellépéssel is. Ha azonban nem áll rendelkezésre kellő gazdasági, illetve katonai túlsúly, a vitás kérdések rendezésére más, áttételesebb eszközök is akadnak. Felmerülhet túlsúlyt biztosító szövetséges megnyerése, a titkos diplomácia számtalan lehetősége, esetleg korlátozott, vagy éppen „rejtett" katonai erő alkalmazása. A két világháború közötti magyar politikai vezetés a kisantant államok szorításában több esetben választott ilyesfajta megoldásokat. Többek között irreguláris önkén-
