Századok – 1996

Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341

364 МАК KAI BÉLA azonban az is kiderül, hogy az annektált tartományokból érkezettek közül 8-at besoroztak, s az egyik ferences ösztöndíjra nem akadt jelentkező.227 A háború idején egyéb változások is érintették az ösztöndíj-akciót. Takaré­kossági szempontok mellett feltehetőleg politikai megfontolások is közrejátszhat­tak abban, hogy a miniszterelnökség 1915 folyamán leállította a társországokból érkezett horvát diákok pécsi továbbképzését.22 8 A Boszniai Akciót már közvetle­nül érintette az az egyezség, amely a Julián-Egyesület és a romániai-bukovinai akciót vezető Szent László Társaság között 1916-ban jött létre. A két egyesület nevében Tarkovich József másodelnök és Várady L. Árpád kalocsai érsek abban állapodott meg, hogy a Julián-Egyesület profiljába kevésbé illő boszniai katoliku­sok ügyeit az 1916/17-es tanévtől kezdődően a Szent László Társaság veszi át,229 (annál is inkább mivel a pécsi középiskolai Julián-internátusban már 10 saját ösztöndíjasa volt a Társaságnak23 0 ). Ez a változás már arra a belső vitára utalt, ami a Julián-Egyesület igazga­tóságában és a miniszterelnökség illetékes vezetői körében zajlott az ösztöndíj­akció további sorsáról. Végül az az álláspont kerekedett felül, hogy a Julián-E-gyesület — eredeti célkitűzéseinek megfelelően — az idegenben élő magyarság támogatását végezze, s miután a boszniai ösztöndíj-akciónak csak néhány ott élő magyar kedvezményezettje volt,231 az egyesület 1917 februárjától ezt a feladat­körét teljességgel a Magyar Keleti KuItúrközpontra, a későbbi Turáni Társaságra ruházta át.23 2 Az akció a szervezeti változástól függetlenül zökkenőmentesen folyt tovább, sőt továbbfejlesztésére vonatkozó terv is született. A miniszterelnökség 1918 fo­lyamán, további 40-50 középiskolai ösztöndíjas és 10 előkelő muzulmán családból származó önköltséges bosnyák ifjút kívánt áthozni egy magyarul tudó hodzsa kíséretében.23 3 A tervet a háborús viszonyok ellenére a Kultúrközpont igen ko­molyan kezelte; elnökhelyettesének Wekerle miniszterelnökhöz intézett (1918. július 31-i) leveléből kiderül ugyanis, hogy több alföldi kisvárosban tájékozódtak az újabb ösztöndíjasok internátusi elhelyezésének lehetőségeiről.23 4 (Az új ösz­töndíjasok Debrecenben történő tömörítését a kisebb költségek és egyszerűbb adminisztráció ellenére nem támogatták, mondván, hogy azzal az akció eredmé­nye válna kérdésessé.) A szervezés eredményeként Hajdúböszörmény, Karcag, Ki­sújszállás és Mezőtúr református főgimnáziumainak vezetői együttműködési szándékukról biztosították a Kultúrközpontot, jelezve ugyanakkor, hogy interná­tusi helyeiket időközben feltöltötték; az így egyedül számításba jövő albérleti el­helyezés azonban lényegesen megemelte az akció költségeit.23 5 A miniszterelnök­ség az űtiköltség térítést és a ruhatámogatást leszámítva mégis magára vállalta a költségek fedezését, s így az új pályázatok bekérése is megtörténhetett.236 A jelentkező 39 jelölt egy része túlkoros és gyenge osztályzatú diák volt, növekedett viszont a pályázók között az értelmiségi családból származók aránya, (önköltséges tanulmányok folytatására azonban nem akadt jelentkező).23 7 1918 őszén a Károlyi-kormány csakugyan átutalta az elődje által megígért 100 000 koronát [!] az akció bővítésére,23 8 az összeg rendeltetésszerű felhaszná­lására azonban a politikai viszonyok gyökeres megváltozása miatt már nem ke­rülhetett sor.23 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom