Századok – 1996

Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341

A MAGYAR KORMÁNYZAT „BOSNLAI ACTIO"-JA (1909-1919) 357 kaszinó-szerű működését, (nézete az volt, hogy egy nyitott, iskolát is fenntartó kultúregyesületre van szükség a viszályok elültével), vezető szerepre azonban — egyelőre — nem vállalkozott.15

1 A nézeteltérések ellentétben a várakozásokkal mégsem szűntek meg, s az egyesület iparos és munkás tagjai külön olvasóköri hoztak létre.152

A forrásokban Polgári Olvasókör, Magyar Olvasókör, vagy egyszerűen Polgári Kör, megint másutt Sarajevói Magyar Önképző Egyesület néven emlegetett csoportosulás feltehetőleg ugyanazt a kétkezi munkásokból verbuválódott kulturális szervezetet fedi, amelynek szerény mértékű segélyezéséről a budapesti kormányzat már csak az internacionalista agitáció elharapózásától tartva sem kívánt lemondani.15

3

Az akció vezetése csak 1914 elején ismerte be a kisembereknek szánt civil szerveződésre vonatkozó elképzeléseinek végleges kudarcát.15

4 Az akcióban mindvégig elsőbbséget élvező magyar szervezet tehát a Sarajevói Magyar Egyesület és jogutódja maradt, jóllehet a támogatására fordított kormány szubvenció mértéke ezt aligha tükrözi. Borda László egyesületi titkár és (az időközben mégiscsak elnökké választott) Feichtinger 2-3000 korona megítélését szorgalmazó kérése ugyanis csak részben teljesült, miután az akció vezetése a horvátországi támogatási gyakorlatnak megfelelően csupán évi 1000 К szubvenciót kívánt biztosítani az egyesületnek; annak ellenére, hogy az egyesület elismerten az egyetlen helyi magyar szerveződés volt az annektált tartományokban, amelyre az akció céljainak elérésében egyáltalán támaszkodni lehetett.155 Fokozottan igaz mindez az iskolaállításokra, hiszen — mint fentebb elmondtuk — a tartományi kormány engedélyét a csak boszniai illetőségű egyesület nem volt köteles kikérni oktatási célú tevékenység folytatásához. Az egyesület kezdetben — az első magyar iskolát is falai közé fogadva — formális iskolafenntartói funkcióját kifogástalanul be is töltötte, amikor azonban a Julián-Egyesület vidéken további iskolák felállításába kezdett, szükségessé vált a Sarajevói Magyar Egyesület taktikai névváltoztatása, minthogy iskolafenntartói jogát a tartományi kormány vidékre nem ismerte el.15

6

Erről 1912 márciusában Feichtinger adott tájékoztatást, egyúttal mellékelve a megalakítandó országos szervezet alapszabálytervezetét.15

7

Tekintettel arra, hogy az annektált tartományok magyar egyesületeinek tevékenységéről szinte semmilyen konkrét ismeretünk nincs, érdemesnek látszik e dokumentum kivonatos ismertetése, (azzal együtt is, hogy nem lehetünk bizonyosak abban, hogy a tervezetet módosítások nélkül fogadták-e el). A szervezet a Bosznia-Hercegovinai Magyar Egyesület nevet vette fel (1. §.); működése célját a Boszniában élő magyarság kulturális, társadalmi, gazdasági felemeléséhen és a nemzeti értékek megtartásában jelölték meg (2. §.), nyitva hagyva ugyanakkor annak lehetőségét, hogy az egyesület részt vállaljon mind anyaországi (3. §.), mind pedig tartományi társadalmi egyesületek kulturális és humanitárius akcióiban (4. §.). Az egyesület működését politikamentesnek nyilvánították (5. §.), hangsúlyozva ugyanakkor a szakosztályi munkában az iskolaállítás (6. §.), a társas összejövetelek, a jótékonysági és idegenforgalmi tevékenység fontosságát (6-7. §.); gazdasági teendőként a magyar és boszniai ipari és kereskedelmi kapcsolatok erősítését, valamint tartományi illetőségű iparostanoncok anyaországi képzését határozták meg (8. §.). A tervezet a továbbiakban a tagsági vi-